A trafikmutyi napjaiból nagyon messzinek tűnnek azok az évek, amikor a politikusok még nem az önpusztító társadalom eszmeképében látták a felső tízezer boldogulásának útját. A huszadik századi Amerikának volt egy szűk másfél évtizede, amikor megpróbálták állami szinten tiltani az alkoholizálást – ezek voltak az alkoholtilalom évei, ami meghozta a feketekereskedelem aranykorát, és megszülte két legendás ügynök filmbeillő történeteit.    

Miután 1920 januárjában életbe lépett a 18. alkotmánymódosítás, az Egyesült Államokban egy új karrierlehetőség született: az alkoholtilalmi ügynök. Egy sereg emberre volt szükség az alkoholfogyasztást tiltó törvény betartásához, ami legtöbbször igen bonyolult feladat volt. A sok ügynök közül kimagaslott két New York-i férfi, Izzy Einstein és Moe Smith, akik egy rövid és vitatott pályafutás alatt a szakma legendáivá lettek.

Izzy (balra) és Moe egy kori címlapon

Manhattan minden utcája és sugárútja filmtörténeti helyszínekkel bír. Az egy négyzetméterre eső szabadtéri forgatások száma valószínű itt a legnagyobb a világon, így egy New York-inak nem okoz különösebb gondot filmes helyszínek után kutatni.

Bár építészete fiatal, Manhattan épületeinek jelentős hányada sok-sok évtized óta a helyén van, így az itt forgatott filmek szabadtéri jeleneteinek szinte mindegyikén találni valami olyat, amely segíti készítésük helyének beazonosítását. Christopher Moloney ilyen helyek nyomában jár, és úgy fényképezi le az adott teret, hogy elé tartja a filmből kivágott részlet fotóját. Munkássága az elmúlt közel száz év filmjeit érinti – a poszt a 2010 utániakat mutatja be.

A sötét lovag: Felemelkedés

Bő egy évtizeddel az ikertornyok ledöntése után, újra van extrém magas kilátója Dél-Manhattannek. Igaz, egy ideig még nem látogatható, de a képeket elnézve van miért várni a 2015-ös megnyitót.

A Kikötői Hatóság kedden bemutatta a One World Trade Center kilátóhelyiségét. A közel négyszáz méter magasan álló, 360 fokos panorámás, három szintet elfoglaló kilátó a 100-102. emeleteken lesz kialakítva. Az egyelőre félkész termek minden nap tízezerszám fogadják majd a látogatókat, akiknek szigorú biztonsági ellenőrzéseket, és egy hosszas protokollműsort kell majd végigállniuk a kilátásért.

Rossz közbiztonság, piszkos utcák, magára hagyott épületek, riasztó szemétkupacok, gondozatlan közterületek  – az 1970-es évek New York-jának jellemzői. Az utóbbi negyven évben mindez javarészt eltűnt, és a várost manapság sokkal hízelgőbb jelzőkkel szokás illetni.

A New York-iak java sajátos nosztalgiával emlékszik a 70-es évekre, amikor a város egyes területein olyan állapotok uralkodtak, mint amilyenekre Bukarest vagy Szófia is csak távoli rossz emlékként tekint. Ezt követte a közel ennyire dekadens 80-as évek, majd a minden területre kiterjedt, várt fejlődés az évezred utolsó éveiben. A változás gyökeres volt, hatása pedig máig érződik – a hosszú évek alatt a világ egyik legélhetőbb nagyvárosává lett – New Yorkban. Bár a koszra ma is van panasz, a képeken látott állapotokat rég kiheverte a város és környéke.

Napjainkban mondhatnánk reneszánszukat élik a különböző csőposta hálózatok. Számos helyen használják őket, ahol költséghatékonyan és gyorsan kell le nem digitalizálható tárgyakat szállítani. Kórházak például előszeretettel használják vér, vagy laboratóriumi minták szállítására. Hőskoruk a 19. századra vezethető vissza, amikor a legtöbb nagyvárosban volt egy kisebb-nagyobb hálózat. Ez alól New York sem volt kívétel.

New York a 19. század végéhez közeledve már egy közel hárommilliós metropolisszá nőtte ki magát. A posták feladata ezzel arányosan egyre összetettebbé vált, a lovaskocsikkal és gyalogosan való kézbesítés pedig nem bizonyult már elég gyorsnak. Az Egyesült Államok viszonylag későn látta meg a csőpostában rejlő lehetőségeket. Az elsőt Philadelphiában üzemelték be 1893-ban, pedig Londonban már a század közepétől használták. 

Legújabb vendégposztunkban az amerikai gyerektáboroztatást, a diákmunka egy izgalmas, élményekkel teli lehetőségét ismerhetitek meg. A dolgos mindennapokról, a kijutás hátteréről és útjairól Alexa mesél, aki két nyári táboron van túl. 

Egy álmod válna valóra, ha eljuthatnál az Ígéret Földjére, és nem riaszt vissza egy kis nyári munka sem? Akkor jó helyen jársz! Ebben a cikkben igyekszem minél több hasznos információt adni a kijutással és a kint tartózkodással kapcsolatban – csapjunk bele!