Közel másfél száz poszttal vagyunk az első után. A blog túlnőtte azt, aminek szántuk, de lelkesen szerkesztjük. Saját pólónk van, jön a honlapunk és egy nagy feladat előtt állunk.  

Tegnapelőtt volt két éve, hogy megírtuk első posztunkat erre a blogra. 2011. május 19-én még egészen más volt a posztolás célja, és – mint azóta is viselt neve mutatja – a blog egy New York-i útról, személyes tapasztalatokról szólt volna, mintsem tematikus magazinként akartuk használni. Az idő végül utóbbivá formálta a lapot, amit kicsit sem bánunk, és ez marad az irány a folytatásban is. A közeljövő ettől függetlenül hoz újdonságokat, itt van mindjárt a pólós projektünk.

Esőáztatta nagyvárosban sétálni sajátos élmény. A vizes aszfalt illata, az esernyőt markoló emberek társasága, a felhőkarcolók fölött terpeszkedő esőfelhők és a pocsolyákon átgázoló autók látványa magával ragadó.

Sok fotós kedvelt témája az esős város. Ilyenkor egészen más arcukat mutatják az utcák és terek, ahogy a városlakók sem olyanok, mint máskor. Ez New Yorkban sincs másként, ahonnan rengeteg érdekes esős fotó maradt fenn az elmúlt bő száz évből; itt van néhány a huszadik század első feléből:

Madison Square Park, 1905

Újabb beszámolót kaptunk, ezúttal egy húsz évvel korábbi útról olvashattok. Ilonát 1993-ban ragadta magával a város, amikor kint élő testvérénél járt.

1993 nyarán váratlan telefonhívást kaptam testvéremtől, aki akkor már évek óta New York-ban élt. Természetesen a telefonhívás a szomszédhoz érkezett, akinek a házunkban az egyetlen telefonja volt(sic!), akkor a 90-es években. Testvérem hívott, hogy szeretné, ha kijönnék hozzájuk egy pár napra látogatóba és a hivatalos papírok intézéséhez küldi is postafordultával a meghívó levelet és a repülőjegyre a költségeket. A hír teljesen váratlanul ért, hiszen jóformán a szocialista országok kivételével soha nem jártam külföldön (saját érdekemben nem kaptam útlevelet!). Természetesen azonnal igent mondtam és ezzel az igennel a lelkembe-szívembe beleült a feszültséggel teli várakozás és izgalom.

Internetközpontú világunkban szinte nincs olyan nap, hogy ne csatlakoznánk a világhálóra. Az okostelefonok és táblagépek lassan mindenkinél ott vannak, kisebb-nagyobb mobilinternet-csomaggokkal. Egy külföldi úton, egy nyaralás alkalmával azonban sokszor jelenthet problémát az internet hiánya. A világ több nagyvárosában találni ingyenes wifi pontokat: 2014-től New Yorkban is. 

A város vezetése, a Time Warner és a Cablevision megállapodásának köszönhetően jövő évtől havi 30 perc ingyen wifi elérhetőséget kapnak a New York-iak a város harminckét parkjában. A fél óra lejárta után napi 99 centért netezhetnek tovább. 

New York egy példátlan terrortámadás friss emlékével élte az ezredforduló utáni első éveket. A melankolikus időszak sajnos nem hozott jó filmeket. 

2000 és 2010 között New York sokat változott, erre az időszakra talán mégis, mint elveszett évekre gondol majd az utókor. Bár film ebben a tíz évben is készült itt elég, kimagaslóan jó New York-i filmek nem születtek. Ez volt a képregény-feldolgozások, a tucat vígjátékok és a semmitmondó akciófilmek kora. Nem is volt könnyű dolga Christopher Moloney-nek, amikor ezen évek filmjeinek forgatási helyszíneit kutatta, de azért akadt néhány érdekes találata, íme:

Hullócsillag

New York City-ben vagyok! Elhiszitek? Én is csak nehezen. Ugyanis 2 hónapot végigdolgoztam New York államban egy gyerektáborban a Ccusa Hungary Szervezet jóvoltából. A nyár iszonyú hamar elrepült, és bár sok időm volt a szervezés-tervezésre, mégis elképesztő izgalmasan indult az elmúlt pár napom. Augusztus 16, szerda, este 10 óra. Jön egy e-mail, hogy nincs szállásom másnapra, azaz csütörtökre. Este 10 órakor Thera, a főnököm felhívta a hotelt, ahol közölték, hogy sajnos nem lehetséges a foglalásom, mert csak férfiaknak fenntartott szobájuk van szabadon. Nem volt mit tenni, neki álltam szállást keresni másnapra. Furcsa, mert otthon valószínűleg kétségbe estem volna, de itt valamiért nyugodt és higgadt maradtam. A félelem legkisebb érzése sem volt bennem. Hogy miért nem? Azt nem tudom, de talán éreztem, hogy egy tízmillió lakosú világvárosban csak találok egy szabad ágyat. Éjfél körül sikerrel is jártam, találtam egy szabad szobát egy hostelben, ami Brooklyn városrészén belül van, de nem éppen a bizalomgerjesztő részén.