548 óra New York

  • FŐOLDAL
  • UTAZÁS ELŐTT
    • ÁLTALÁNOS INFORMÁCIÓK
    • PAPÍROK A BELÉPÉSHEZ
    • ÍGY KERESS SZÁLLÁST
    • TANÁCSOK A REPÜLŐJEGYHEZ
    • AMERIKAI HATÁRÁTLÉPÉS
  • LÁTNIVALÓK
  • FEDEZD FEL
    • EGYÉL JÓKAT
  • TIPPEK
    • ÍGY TÖMEGKÖZLEKEDJ
    • VÁROSNÉZÉS
  • GYIK
Manhattani tetőbároktól a szomorú, szürke Coney Island-ig – 12-14. nap

Manhattani tetőbároktól a szomorú, szürke Coney Island-ig – 12-14. nap

Írta: Mdavid89

Ott maradt abba a posztolás, hogy szombat este hazajöttünk Jersey-ből a, Pálinka Fesztiválról. Ez volt 15-én, a haza meg akkor még a Queens-i lakást jelentette, ahol a két hétben laktunk. Azóta már tényleg hazaértünk.

img_0012-4.jpg

Az utolsó vasárnap megint álmosan indult. A bevett időhúzó dolgokkal (sokáig alvás, képszerkesztés, posztszerkesztés, hazai hírek olvasása) vertük el a délelőttöt, így az utolsó vasárnapunkra egy késő délutáni forgatás jutott utolsó alanyunkkal, Andreával. Róla egyelőre annyit, hogy gyógytornász, és sok érdekeset mesélt az amerikai egészségügyről és a New York-iakról. Na meg arról, milyen volt átélni szept. 11-et és az azt követő napokat. Andreát az öccsén keresztül ismertük meg. Fecóról meg azt érdemes tudni (azon túl, hogy neki köszönhetjük a YT-csatornánk arculatát is), hogy messze nagyobb New York-buzi, mint bármelyikünk. Hétéves kora óta rendszeresen kijár a nővéréhez, és mivel eleve nem egy otthonülő srác, sok jó bulihelyet tud a városban. Tetőbárokban például nagyon jó.

A Hard Rock Cafe a Bar 54 teraszáról

New Yorkban turistaként négyféleképpen nézheted meg a magasból a várost. Ha bírja a keret, megnézheted helikopterről, akad ilyen szolgáltatás elég a turistáknak. Van aztán a leginkább bevett módszer, hogy a turistatengerrel együtt pingvinezve felmész valamelyik kilátóba. Tök jó az is, ha van egy haverod/rokonod/akárkid, akinek van egy lakása legalább 40 emelet magasban a szigeten, és megnézed tőle a skyline-t. De van még egy jó út: az ingyenesen, liftajtóból kiesve látogatható tetőbárok. Na, ezekből nagyon expert Fecó, aki már az első héten felvitt egy brooklyni tetőbárba. Az se volt gyenge panorámában, de ez a Manhattan esti kör rendesen rávert.

A Bar 54-nél kezdtünk, ami a Times Square környékén a legmagasabb nyilvános tetőbár. Turisták millió sétálnak el alatta anélkül, hogy tudnák, hogy egy bejelentkezésre vannak a város egyik legtutibb panorámájától. Pedig még csak nagyon költekezni se kell, hogy felengedjenek. Oké, a 3,3-as sörök is kilenc dollárnál indulnak, de mi nem csináltunk belőle titkot, hogy csóró turisták vagyunk, akik csak szeretnének lőni fentről pár jó képet. Amúgy elég exluzív a hely, már a liftajtóban várt a pincér, hogy asztalt adjon, de mi csak egy sarkot kértünk a teraszon, hogy letehessük a háromlábú állványt és hadd szóljon még egy potya vágóképezés. Az a bizonyos terasz pedig ezt tudja: balra szinte szemmagasságban a Chrysler Building kupolája, jobbra lent mélyen a Times Square, a brutális mélység és közted pedig egy másfél méteres korlát.

_50a0202-4.jpg

Ha már ott voltunk, kiugrottunk a Times Square-re is fényképezgetni és beszívni a hangulatot. Na meg passzívan mást is. Durva, mennyire gyorsan liberalizálódik az USA-ban a füvezés. New York államban árulni ugyan még nem szabad, de a nyilvános szívástól már nem lesz bajod. A zsúfoltabb helyeken rendre meg is csap a szag, a Times Square meg aztán be van füstölve esténként rendesen. Még varázslót is láttunk, aki egy ökölnyi füstölő gyeppel lazította az utca népét. 

A napot aztán egy másik tetőbárban zártuk. A Flatironhoz közel van a 230 Fifth. A Bar 54-gyel ellentétben ez már tényleg egy tetőn van, nem csak a terasza nyitott, bár itt meg magas kerítést raktak körbe a szélén, azaz nem lehet csak kihajolni egy korláton a város fölé. A 230 Fifth erőssége, hogy lényegében bárhol ülsz itt le, úgy érzed, mintha a nyakadban lihegne az Empire State Building. Ennél közelebb a kupolájához már csak a saját kilátóján lehetsz, nem véletlen, hogy tíz bárban lőtt szelfiből kilencen szerepel a torony.

41971009_1116320808532744_9176808067310813184_o.jpg

Patrik az első nap óta szívta vérünk, hogy mindenképp legyen egy óceánpartos nap, úgyhogy a kötelező programok terhétől megszabadulva a hétfő egy hosszú, kora reggeli metrózással indult Coney Island-re. Az állványt meg az 5D-t azért beraktuk a fürdőgatya mellé, hátha összejön valami jó strandéletes vágókép, de a szeptember közepe már nem áll valami jól a város legismertebb partjának. Eleve hétfő volt, egy vihart is várt New York, na meg ilyenkor már épp indul az off szezon, szóval nem a legjobb arcát kaptuk el a város évtizedek óta legfelkapottabb strandjának. 

Van vidámabb látvány egy féléves pihenőre készülő strandnál. Ahogy a mólón unott arccal horgászókat kerülgetve lövik a láthatóan napsütésre öltözött, szelfire kényszermosolyt felvett turisták, az megadja az alaphangulatot. A parti homok már nem kap reggel simítást, a vízből kimosott szemetet se gyűjti össze senki, az a kevés helyi meg, aki valamiért itt üti el a szabadidejét, széldzsekiben keresgél a kevés még nyitott büfé között. Na, és itt készültünk mi csobbanni a fekete felhők alatt, az üvegszilánkos, hideg homokon át a huszonpár fokos óceánban.

9.jpg

Sikerült! Volt pár perc Coney Islanden, amikor elmondhattuk magunkról, hogy egyedül mi fürödtünk az egész strandon a Manhattan Beachtől a Surf Avenue-ig (Patrik videójában látni ebből egy keveset). Néztek is ránk, mint a bolondokra, pedig a vízben épp melegebb volt, mint kint. A visszaöltözés volt nehezebb feladat a hideg parti mosdók húgyos padlóján, lehetőleg úgy, hogy ne vigyünk magunkkal se gombát, se homokot a ruhánkban, de őrült csoda, sikerült. Búcsúzóul kajáltunk egyet a Nathan's-ben, aminél autentikusabb kaját nem is találhattunk volna, tekintve, hogy a hotdogjáról híres étteremlánc konkrétan innen, Coney Isladnről indult még 1916-ban. Hagymakarikában mondjuk nagyon gyengék, de a sajtos krumplijuk messze jobb volt mindegyiknél, amit a két hétben Manhattanben ettünk, és a hotdogjuk is rendben volt. Jó egy óra metrózás volt innen Dél-Manhattan. Hiába romlott hangulatgyilkosra az idő, nagyon hiányzott még a vágóképek  közül a Szabadság-szobor.

Vannak ugyan a Manhattan körüli vizeken turistahajós programok is, de teljesen felesleges ezért fizetni, amikor a tömegközlekedés része sok kompvonal is. A Manhattan déli csücske és Staten Island között ingázó járaton még MTA-bérletet sem kérnek, simán csak odamész a terminálra és felszállsz a következőre. Annyira nem nagy titok a dolog, hogy kora délutánonként leginkább turistákkal van tele, a manhattani induláskor hamar be is foglalják az emberek a jobb szélen a korlátokat. Na ja, mert ez a járat híres arról, hogy a Szabadság-szoborhoz közel megy el. Ha nincs kedved egy egész napot a Liberty Islandre, pontosabban az ottani sorokra szánni, de megnéznéd a szobrot közelről, ez a komp a legjobb megoldás.

Staten Islanden nem volt miért időzni, a Postcards miatt most nem sétáltunk ki az esőbe, az első Manhattanbe tartó komppal mentünk is vissza a szigetre. A visszaúton ugyanúgy a szobros oldalt állták végig az emberek, pedig a Governors Island is jól néz ki közelről, na meg a közeledő Brooklyn Bridge még ilyen szürke időben se gyenge látvány. Aztán miközben a komp lassan dokkolt a szigeten, elcsomagoltuk az állványt és ezzel szimbolikusan meg gyakorlatilag is vége lett a forgatásnak. A hurráérzést megint elmosta az eső, ami elől előbb vásárolgatásba menekültünk, aztán elsétáltunk a Broadway 368-ra, hátha elkapjuk kedvenc vloggerünket.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

❤️ this guy

Casey Neistat (@caseyneistat) által megosztott bejegyzés, Júl 25., 2018, időpont: 3:35 (PDT időzóna szerint)

Casey rajongóval szelfizik. Egy ilyen képet reméltünk mi is

Casey Neistatról azt kell tudni, hogy amellett, hogy vlogstílusát másolja a fél YouTube, azon kevés vloggerek egyike, aki az infulencerkedést tudja ízléssel, hitelesen csinálni, nem csak egy pénzéhes, beszélő reklámfelület. Nem csoda, hogy stúdiója előtt mindig áll pár rajongója. Két srácot váltottunk, akik egy ideje már eredménytelenül ácsorogtak ott, és nekünk se volt nagy hitünk abban, hogy este hétkor elcsípjük egy szelfire az embert, akinek napi vlogjának fogyasztása bő egy éven át volt a napi rutinunk része. Álltunk úgy negyed órát a zárt ajtót és az üres stúdiót nézve, aztán célba vettük a legközelebbi metrómegállót és elköszöntünk Manhattantől.

7.jpg

Lent Casey még épülő üzlete, fölötte a kivilágított, üres stúdió

A hazaút napját rendesen elcseszte, hogy a Florence-hurrikán befenyítette egész New Yorkot. Ugyan kitombolta magát, mire ideáig felért, annyi erő maradt benne, hogy egy középdurva viharral áztassa a várost egész nap, így a bőröndbe pakolás lett a legjobb programunk a búcsúnapra. Izgalmat azért találtunk. Azaz az talált meg minket egy kábé két és fél méter hosszú, hengeralakú csomaggal, amit bevállaltunk plusz csomagként a szállásadónktól. Gabi nem egy erőszakos teremtés, a két hét minden napján a lelkünkre kötötte, hogy ha nekünk körülményes, nincs sértődés, ha mégsem visszük el. Valamiféle kihajtogatható tető volt lakókocsihoz egy pesti barátjának. 

6_1.jpgA nagy izgalomban elfelejtettük lefotózni a csomagot, de ez talán segít elképzelni

Már taxit rendelni se volt egyszerű. Vagyis Lyftet, ami olyan Uber-féle közösségi taxi, és New Yorkban mindkettőről igaz, hogy fehér sofőrt nem nagyon látsz ilyen autóban. Nekünk aztán semmi bajunk a multikultival, az viszont már nem esett jól, amikor egy angolul néma talán pakisztánival néztük egymást percekig: mi a szakadó esőben a járdán, kezünkben az autójánál alig rövidebb csomaggal, ő meg bent ült karját széttárva. Az app aztán pár perc múlva dobott egy másik autót, egy Chevy Suburbant. Abba már befértünk. 

5.jpgMunkában a válságstáb. Vadul megy a telefon Gabival, hogy akkor mi legyen

A reptéren aztán mi voltunk a látványosság, ahogy ezzel a giga oszloppal beálltunk a sorba. Mondogattam a srácoknak, hogy nem para, amíg csak az utasok néznek ránk értetlenkedve, akkor lesz baj, ha már a reptéri alkalmazottak is rácsodálkoznak. Csoszogtunk a British Airways-es sorban bőröndökkel együtt egy ideig, félméterenként pakolgattuk a plusz csomagot, aztán elértünk a check in pulthoz. Hamar kiderült, hogy nincs ebben semmi átlagos, amikor a srác közölte: ekkora csomagot még sosem látott. A javára szól, hogy nem hárított egyből, sőt, egy rövid körbekérdezés után azt mondta, Londonig el tud jutni a 747-es hasában a cucc, de az Airbus, ami onnan hoz majd Budapestre már nem tudja elhozni. Azaz lenne úgy két óránk az átszállás alatt intézni neki külön fuvart, vagy ott marad a Heathrow-n. Amíg kitaláltuk, mi legyen, megkértük, hagy hagyjuk náluk a csomagot, ők meg erre ok, de két óránk van, aztán kidobják. Nemzetközi reptereken hírhedten nem szeretnek kurva nagy csomagokat őrizni, pláne olyat nem, amit még csak átvilágítani se tudtak, mert három naív hülyegyerek a világ túlfeléről lerakta itt gyorsban. Éreztük mi is, hogy senkinek sem lesz ez így jó: pár telefon után bedobtuk egy taxiba, ami visszavitte Gabihoz.

Az utolsó dollárjainkat a reptéri váróban vertük el. Minden nagy reptéri duty free-ben találni jópofa kreténségeket a szuvenírek között. A JFK-n a trumpos kacatok az ügyeletesek. Trumpos csokiból, kekszből vagy ötféle volt, de ellenálltunk; amúgy is, a Trump-toronyban már telítődtünk ezzel a bolonddal.

A vihar még a nagy csomag-gate alatt lenyugodott, nem csúszott a boarding. Már készen álltunk egy újabb sokórás nyomorgásra, miközben sétáltunk végig a 747-es folyosóján, aztán a vártnál hamarabb elértük a helyünket. Sosem tudjuk meg miért, de valahogy átcsekkolt minket a British. Talán csak olvasták, mit írtunk az ideútról, mert a tudtunk nélkül átkerültünk fél szinttel a turista osztály fölé, ahol már nagy a lábtér, puha a szék és új a display. Na meg van welcome pezsgő. Keletre repülni mindig gyorsabb hála a fenti szeleknek, de nekünk most akkora hátszelünk volt, hogy 1100 km/h-val átsuhantunk az óceán felett, pedig ha valamikor, hát ezekben a fotelekben ekkora lábtérrel kibírtuk volna, hogy hosszú az út. London előtt azért parkolókörre tettek, ott elúszott még úgy fél óra, bár a Norwegian 5 óra 13 perces transzatlanti rekordjára amúgy sem voltunk veszéllyel. 

1.jpg

Végre nem az alap turistán ülünk. Btw: ez itt az út utolsó közös képe

Londonból már csak egy gyors ugrás volt a hazaút, és gyorsan elment ez a két hét is azóta. Az egésznapos New York-járások egyre messzebb, maradt utánuk viszont pár száz gigányi nyersanyag, amin át kell rágnunk magunkat, ha már filmet csinálni mentünk ki. Erről szólnak majd a következő hetek.

 

Az út korábbi posztjai:

- Indulás előtt

- 0. nap

- 1. nap

- Central Park-i videónk

- 2-3. nap

- 4-5. nap

- 6-7. nap

- 8-11. nap

Óriási köszi az út egyetlen támogatójának, Bánfalvy Eszternek és Gabinak, hogy két hétig elviselt minket a lakásán!

Szólj hozzá! british airways komp coney island Casey Neistat tetőbár newyork2018 Tovább
Manhattani tetőbároktól a szomorú, szürke Coney Island-ig – 12-14. nap Tovább
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Szólj hozzá!

Ajánlott bejegyzések:

  • Januárban New York-ban vagy? Irány a botanikus kert Januárban New York-ban vagy? Irány a botanikus kert
  • Megjöttünk – 0. nap Megjöttünk – 0. nap
  • Légy a támogatónk! Légy a támogatónk!
  • Undorító! Soha többet! – magyarok New York legrosszabb hoteleiről Undorító! Soha többet! – magyarok New York legrosszabb hoteleiről
  • New York-ban is tüntetnek szombaton New York-ban is tüntetnek szombaton
Booking.com

A bejegyzés trackback címe:

https://548oranewyorkban.blog.hu/api/trackback/id/tr614258543

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Facebook

548 óra New Yorkban

Kimentünk, megnéztük és most beszámolunk róla. Hasznos és érdekes infók New Yorkról egy blogon.

 

548548



Pásztor Ákos és Máth Dávid

548

 

 

 

New York-i szállások

Booking.com

Kereső

Loading

Facebook

548 óra New Yorkban

Címkék

2012 (2) 60-as évek (2) 80-as évek (4) 8 spurce street (2) 9/11 (3) abercrombie & fitch (2) anno (29) apple store (2) art (12) battery park (2) belülről (11) beszámoló (14) british airways (4) broadway (3) brooklyn (7) brooklyn bridge (2) busz (2) Camp Leaders (7) Casey Neistat (2) central park (8) Central Perk (3) chelsea (4) Christopher Moloney (6) chrysler building (4) concorde (2) coney island (3) east river (2) East River (2) empire state building (6) esta (2) felhőkarcoló (10) fénykép (3) film (10) filmography (4) flatiron building (3) fotó (26) fotók (2) futás (2) ge building (2) graffiti (2) grand central terminal (3) Greenwich Village (3) gyémántkereskedők utcája (2) hajdan hétfő (2) Harlem (4) havazás (3) helikopter (2) high line park (3) hír (15) hó (2) hotel (3) hóvihar (2) interjú (2) jfk (2) Jóbarátok (2) karácsony (4) kávézó (2) képpárok (2) KEYBAR (2) king kong (2) kint (7) kinti magyarok (4) Kokó (2) komp (2) lengyelbolt (2) libegő (2) london (3) macys (3) madison square garden (2) magazin (50) magyarok (2) manhattan (25) Manhattan (3) maraton (3) metró (20) metrocardart (4) metrókártya (5) MTA (3) mta (4) must see (4) művészet (2) Nadrágmentes Metrózás Nap (2) newyork2018 (12) new york-i magyarok (8) new york szállás (2) new york times (3) park (2) parkok (2) patkány (3) penthouse (5) plaza hotel (2) póló (3) prospect park (2) rajz (2) rekord (2) repülés (2) sandy (3) san francisco (2) Staten Island (2) strand (2) street art (3) szilveszter (2) tábor (3) taxi (7) taxisofőr (2) tél (2) tervek (5) time-lapse (4) times square (4) Times Square (2) trinity church (2) tüntetés (2) útravaló (14) városnézés (5) vásárlás (4) videó (30) vlog (2) wall street (3) washington square park (3) williamsburg bridge (2) woolworth building (4) World Trade Center (3) wtc (14) WTC (3) Címkefelhő

Hirdetés

Archívum

  • 2020 február (1)
  • 2019 november (1)
  • 2019 október (2)
  • 2018 december (1)
  • 2018 november (1)
  • 2018 október (1)
  • 2018 szeptember (7)
  • 2018 augusztus (5)
  • 2018 július (2)
  • 2018 június (1)
  • 2018 április (2)
  • Tovább...

Nézz be ide is

 

  • Dönci blogja
  • NYC blog
  • Tengerentúlról jelentem
  • USA travel
  • NYC 2010
  • Gothamist (angol)
  • Tucsoni Dobostorta
  • CouchSurfing
  • Tudományos Fantasztikum

 

All rights reserved

Minden jog fenntartva © 2011-2017

süti beállítások módosítása
Dashboard