548 óra New York

A manhattani magyar bártól a szétázott Times Square-ig – 4-5. nap

A manhattani magyar bártól a szétázott Times Square-ig – 4-5. nap

Egy produktív és bulis szombat után egy esős és álmos vasárnap lett a hétvége mérlege. Megnéztük Manhattan egyetlen magyar bárját és mentünk egy kört az esős Times Square-en.

A szombat lett a Keybaré, a 13. utca magyar bárjáé. Attila és Gyuszi viszik már tizenhat éve, el is mesélték az egész közös sztorijukat a debreceni kezdéstől Attila londoni báros évein és a kilencvenes években maffiák által szorongatott vidéki bárjukon át odáig, hogy New Yorkban kinyitották a Keybart. Náluk fogy a legtöbb Unicum az USA-ban, amiből lett is egy jó barátságuk a Zwack-családdal, de a törzsvendégeik közt is vannak nagy nevek. Hogy kik, azt sajnos elhomályosítja a forgatás utáni pálinkázás, de a memóriakártyákon ott van minden jó anyag lesz ebből. 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Köszi a keybaros srácoknak a fasza forgatást és az esti bulit! #keybarnyc #manhattannightlife #newyorknightlife #newyork #manhattan#newyorktrip #keybarmanhattan

Irány... (@iranynewyork) által megosztott bejegyzés,

A vasárnap délelőttünk ráment a keybaros este kipihenésére, az eső is esett hajnal óta, hideg is lett, nem erőltettük túl a programot. Ilyenkor kell megcsinálni fedett helyeken a vágóképeket, be is céloztuk a Grand Central Terminalt. Idén ünneplik, hogy húsz éve a pályaudvar nagy restaurálásának, azóta szerencsére jól tartja magát. Nyilván sokat számít, hogy szét van kamerázva az egész, meg hogy jó ideje már nem lehet cigizni bent, de a lényeg, hogy vigyázva van rá és ez meglátszik. Nem véletlen, hogy pályaudvar létére az egyik legfelkapottabb látnivaló itt, amire sokak közt az Apple is rájött. Nekik nem elég, hogy ott vannak a Central Parknál, itt is befoglalták maguknak az egyik oldali teraszokat, amikért utolsó infók szerint 800 ezer dollárt fizet a cég évente az MTA-nek. A lényeg, hogy ezekkel a fényes márványokkal, a festett plafonnal és a minden irányból minden irányba mászkáló embertömeggel nagyon fotogén a hely, össze is videóztunk pár gigányi vágóképet.

Olvastunk már néhány X dolog, amit nem tudtál a Grand Central Terminalról-gyűjtést. Ezekben mindig a top1, hogy van itt egy nyilvános teniszpálya. Annyira nyilván nem nagy titok, hogy ne legyen ott még az információs táblákon is, merre kell menni érte, de hiába fordulnak meg a pályaudvaron százezer szám emberek minden nap, magányos utunk volt hozzá. Egy falba simuló sunyi lift visz oda, kiírás rajta semmi, viszont felvisz bárkit a negyedikig, ahol aztán tényleg ott a pálya. Épp nem játszottak rajta, beengedtek és körbe lehetett járni. Szürreális, ahogy az épület karakterét adó giga boltíves ablakok teteje itt a pálya széle, de ezen felül nyilván semmivel sem különb mint egy tornaterem, viszont legalább nem olcsó. Ha éjfélkor jössz, meg lehet úszni 70 dollárból egy órát, de nap közben 295 dollárig is felmehet a pályabérlés naptól függően.

A GTC után már nem úsztuk meg az esőt, ki kellett menni az utcára. A városi lét nem kis része a metrón telik, ami 0-24-ben, 365 napon át tök ugyanolyan, a manhattani utcáknak viszont sok arca tud lenni. Az esős például egész karakteres. A taxisok ilyenkor kaszálnak, tele is van velük a fényesre ázott aszfalt; a trafikokban a kirakatba egyből kikerülnek az esernyők, a sarkok meg a semmiből tele lesznek esernyőt áruló öregekkel. Valamiért ez a bácsik boltja, Manhattan közepén szinte csak hatvan pluszos feketék reagálnak erre az alkalmi piaci résre. Ja, és a hidegnek volt egy igazán jó hozadéka; olyat láttunk, amit nyáron nehéz: gőzölgő csatornafedeleket. De ami még ennél is jobb: gőzcsöveket gőzt okádva.

A Times Square népét sem hatotta meg az eső. Azt a sok embert, aki ilyenkor is képes volt ott elütni az idejét és lőni a szelfiket a ledfal hegyek között biztosan nem. Miután szétáztunk mi is és a technika is, benéztünk a Hard Rock Cafe-ba. Pár éve még az egész nyitva volt annak is, aki csak az emléktárgyakért jött, most a legérdekesebb kiállítási tárgyakhoz már csak akkor mehetsz oda, ha jegyet váltasz az étterembe. Érthető, hogy megunták a vendégek tányérja fölé hajolgató látogatótengert, csak kár, mert a Times Square szegényebb lett egy jó ingyenes látnivalóval. Újabb vágóképezés és átmelegedés a metróban, aztán vége lett ennek a napnak is.

 

Az út korábbi posztjai:

- Indulás előtt

- 0. nap

- 1. nap

- Central Park-i videónk

- 2-3. nap

 

A manhattani magyar bártól a szétázott Times Square-ig – 4-5. nap Tovább
Ilyen egy freestyle rapcsata Manhattan közepén – 2-3. nap

Ilyen egy freestyle rapcsata Manhattan közepén – 2-3. nap

Az eredeti ütemtervet kukáztuk, de így is mozgalmas két nap volt az utolsó kettő. A legfontosabb: túl vagyunk az első filmes alanyunkon, de megvolt az első manhattani kultúrsokk is. 

A szerdai ráhangolódós Central Park-i vlogolgatás/posztolgatás után, csütörtökön végre el tudtuk kezdeni a filmet. Eredetileg egy manhattani színház- és filmszínésszel, Nagy Fruzsinával indítottuk volna a forgatást. Ő írt nekünk egy fasza ajánlóprogramot a város legjobb kulturális programjairól nemrég; nagyon éli New Yorknak ezt az oldalát, nagy kedve is lett volna szerepelni, csak hirtelen bejött neki egy meló Európában, le kellett mondania. Ekkor jött a megmentőnk, Béla, a beugró.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Ez még a tegnapról, az első filmes forgatásunkról. @studiobknewyork

Irány... (@iranynewyork) által megosztott bejegyzés,

Béláról előre annyit, hogy három éve jött New Yorkba. Magyarországot már régen elengedte, élt a Kanári-szigeteken, Brüsszelben is öt évet ezelőtt, 2015 óta viszont New York a bázisa és azt mondja, itt ha kell, meg tudna öregedni. Bározik és építi fotós karrierjét. Stúdiója már van a brooklyni lakásán, hamarosan jön a második kiállítása. A mindennapjai mellett mesélt sokat a helyi meleg életről, a Pride-ról, és arról, hogy mi a hivatalos útja annak, ha magyar melegként akar itt letelepedni az ember. Bélánál találkoztunk még egy grátisz alannyal, akiről egyelőre annyit, hogy Brad Pittől Lewis Hamiltonig sokan ették már a főztjét.

  

A péntekre megint jött valami váratlan. Az aznapra betervezett alanyunk lebetegedett, lett egy luk a programban. Valahol még jól is jött, mert a héten először végre kialudtuk magunkat, Zsuzsával meg majd megcsináljuk az anyagot jövő héten. Egy vágóprogramos bug miatt aztán elúszott még pár óra, csak késő délután mentünk be Manhattanbe, de még így is elcsíptünk nyitva pár boltot. Lehet, hogy a város sosem alszik, de azért a ruhaboltok itt is bezárnak tíz és tizenegy között. A T.J. maxx-ben és a Marshalls-ban még bőven belefért egy nagy kör. Leárazás hegyek mindenhol, nyári, őszi cuccból, de még kabátból és fürdőnadrágból is, csak rövidgatya nem volt sehol. Sajnos nem jut eszünkbe semmi jó konteó erre, pedig jó volna érteni, miért nem kell az senkinek Manhattanben.

A nagy nadrágvadászatban a Union Square-re botlottunk, ami nem csak a fura Mentronomja miatt ismert, de arról is, hogy lehet jóféle performanszokat látni itt. Egy gyanúsan nagy, leginkább fekete srácokból és csajokból álló tömeg közepén egy ki tudja mennyire spontán, mindenesetre brutál sztereotip arcokból álló rapcsatát találtunk. Kevés dolog maradt itt, ami még nincs meg otthon, de minimum Európában is, de egy ilyenért még tényleg Amerikáig kell jönni. Mondjuk érdekes, hogy egy ilyen freestyle-csata hogy kerül épp a Unionra, de nagyon jól állt a térnek, és még csak nem is pénzkalapozásra ment a dolog. Tessék, ilyen egy igazi, jóféle kultúrsokk:   

A szombat a Keybaré, megnézünk egy estét Manhattan egyetlen magyar bárjában és elmeséltetjük Attilával, milyen vezetni a helyet.

Az út korábbi posztjai:

- Indulás előtt

- 0. nap

- 1. nap

- Central Park-i videónk

 

Ilyen egy freestyle rapcsata Manhattan közepén – 2-3. nap Tovább
Na, hányan tudják a Central Parkban, hol van Magyarország?

Na, hányan tudják a Central Parkban, hol van Magyarország?

Szinte mindenki egyből. A gyakorolgatós central parkos napon toltunk egy ilyen mikró kvízt a parkban mászkáló embereknek.

grfew.png

Ha valaki odatolna az arcomba egy kamerát és egy világtérképet mondjuk a Városligetben azzal, hogy na, merre van Burkina Faso, simán lehet, hogy nem tudnám. Kábé hasonlóan nehéz helyzet egy random New York-inak, ha megkérdezik, merre van Magyarország. Legalábbis ezt gondoltuk, aztán kiderült, hogy dehogy: Manhattan közepén mindenki meglepően jó európai földrajzból.

 

 

 

Na, hányan tudják a Central Parkban, hol van Magyarország? Tovább
Bevettük a Central Parkot – 1. nap

Bevettük a Central Parkot – 1. nap

A szerda még nem a filmé volt. Hagytunk egy napot a menetrendben az átállásra, na meg annál kevesebbet gyakorolgattuk otthon a közös munkát, hogy egyből a mélyvízben kezdjünk, kellett még egy tét nélküli videózgatás. Erre a Central Park tökéletes.

Még Queens-ben, de már arccal Manhattan felé

A New York Times Buildingnél jöttünk fel a metróból, onnan a Columbus Circle-ig jutott valamennyi az igazi szagos-hangos Manhattanből. Ez a késő nyár talán, ami a legjobban áll New Yorknak. De Manhattannek biztosan. Még a felhőkarcoló-erdőben is tolerálható a meleg, az emberek nagyon élik az utcákat, nem menekül mindenki a légkondikhoz, meredeken süti a nap a keresztutcákat. A szagok néhol brutálisak. Sok nagyvárosnak van saját szaga, de legalább a metrójának, az épületeinek, Manhattanban viszont az utcáknak is nagyon karakteres. Valahol a szemétkezelés és a tartósan meleg kombinációnál lesz a válasz, mert nyilván nem aszfalt izzad rohadt sajtszagút sugárutakon át.

A Central Park még mindig az egyik legkirályabb dolog New Yorkban. A Columbus Circle-nél mentünk be, talán itt bújik el a legsunyibban: az egyik pillanatban még mindenhol versenyt nyújtóznak a felhőkarcolók, ömlenek az autók és a tömegek mindenfele, aztán a szökőkút mögött kibújnak az első lombkoronák és onnantól jön a zöldtenger és a zen. Rengeteg jó park van a városban, de a Central Park nélkül New York egy sokkal érdektelenebb betondzsungel lenne. A 21. századra már kevés terület maradt, amiben még egyedülálló tud lenni a világ nagyvárosai közt, de ilyen felhőkarcolófallal körbezárt óriásparkja nincs semmi másnak. Pár lépés alatt beránt zöld, eltűnik az alapzaj, és tízet se kell lépni, hogy meglásd az első mókust.    

Eredetileg úgy indultunk neki, hogy a délnyugati sarokból végigcikcakkozunk az északi végéig. Három kilométer, plusz, amiket keresztben legyaloglunk, útba ejtve olyan látnivalókat, amikről a legtöbb turista sose hall, annyira perifériák az úti könyvekben. Például az Egyiptomból iderabolt obeliszk a Metropolitan Múzeumnál, a giga csillámpalahegy, a Rat Rock, de a Dakota-Ház kapuja se lett volna rossz úti cél – ott lőtte le Chapman John Lennont negyven éve. Kinéztük filmes helyszíneket, geoládákat előre, hogy ott hagyjunk valami magyarosat, csak az átkozottul béna időmenedzselésünk és sok tíz kilónyi kamerás szett ne lettek volna velünk. Hamar elengedtük az eredeti célt és a B-tervre váltottunk.

A Jimmy Kimmel show-ban szoktak lenni ilyen utca emberés mikró kvízek. Nekünk csak egy tök egyszerű kérdésünk volt és egy még otthon kinyomtatott vaktérképünk. A kérdés, amit a Central Parkban sétálgató embereknek feltettünk, miután elengedtük aznapra a park végigjárását nyilván az volt, hol van ezen Magyarország. Nem a videós tartalomgyártás legelegánsabb magas labdája, de eskü nem az volt a cél, hogy egy clickbait videóban ráerősítsünk az európai ember sztereotípiáira az amerikai ember világképéről.  

Úgy négy órán át kergettük az embereket térképpel a kezünkben a parkban, ami után le merem írni a nagy megfigyelést: a New York-iak nagy többsége sem szereti, ha kamerával molesztálják. Kaptunk egy-két nagyon és pár enyhén kellemetlen visszautasítást, aki viszont vállalta a szereplést, mind nagyon cuki volt. És hogy hányan tudják a Central Parkban, hogy hol van, vagy hogy egyáltalán létezik Magyarország? Annyit előre, hogy meglepően sokan. Most rohanunk az első filmes alanyunkhoz, Bélához, a brooklyni fotóshoz. Ezt a napot már vele töltjük, aztán Patrik éjjel megvágja a térképes videót. Addig is egy kis szpoiler az egyik legaranyosabb alanyunkról:

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Haverkodtunk a Central Parkban. Volt nálunk egy világtérkép is. A követkető vlogposztban kiderül, mire kellett. #central park

Irány... (@iranynewyork) által megosztott bejegyzés,

 

Frissítés: Idő közben a videó is kész lett. Ez volna:

 

 

Bevettük a Central Parkot – 1. nap Tovább
Megjöttünk – 0. nap

Megjöttünk – 0. nap

Hajnali géppel nekiindulni a világnak pokoli dolog. Mindegy, hány út van mögötted, hova mész és mennyire várod, hogy ott legyél, pofon a bioritmusnak. Hogy ebbe a hétezer kilométeren át tartó tompaságba jutott valamennyi izgalom, azért Patrik felelt, aki megdöntötte Ákos házi rekordját a kézi táskában felejtett, repülőre nem való dolgokból.

img_20180904_064046.jpg

Már fáradtak a szemek, pedig még el sem indultunk

A hét évvel korábbi közös utunk is egy safety checken fennakadt bicskával indult. Most a budapesti pultnál még átmentünk, a londoni ellenőrzésen viszont kiszedtek. Patrik sokszor mászkál drága kamerás cuccokkal egyedül, a hétköznapi szettje része egy kis gázspray, meg egy bicska (az meg a kameraszettet bütykölni kell). Ezt a táskát használja mindennap, a bepakolásnál meg valahogy elbújtak ezek benne. Ezeket így el is mondtuk, meg, hogy Magyarországon egy ekkora spray legális cucc, vadászboltokban polcok vannak tele vele, de hiába látta rajtunk a reptéri biztonságis, hogy nem gépet lopni keltünk éjjel háromkor, a protokoll egy reptéren szent, a négyórás transzferünk úgy felében vele vártuk a rendőröket.     

img_20180904_134844.jpgValahol Anglia fölött

Mint a világ harmadik legforgalmasabb repterén, a Heathrow-n nyilván látnak érdekeseket. Azt mondták, a Közel-Keletről jönnek a legfurább dolgok a kéziben, pl. indokolatlanul nagy kések, és nem feltétlen azért, mert a random utazó a hülye, hanem mert az adott országban azon nem akad fent a táskát átvilágító szeme. A bicska miatt nem is volt nagy feszültség, kábé egy centivel volt hosszabb az éle, mint amivel itt még felengednek. Vannak viszont dolgok, amik nem csak repülőre nem valók, a briteknél eleve tiltottak. A gázspray pont ilyen, amiatt duplán furcsán néztek ránk, mi pedig együtt értetlenkedtünk a rendőrökkel, hogy ez mégis hogyan mehetett át a Liszt Ferin.

A budapesti járat általában a hármas terminálra érkezik, a New York-i pedig általában az ötösről indul, úgyhogy a gyomorideggel indult (annyira, hogy fotózni is elfelejtettünk közben), felszabadult dumálássá lett, időgyilkos rendőrvárás után egy kávéra maradt időnk. A repülős kávénál nagyobb szégyent nem ismert a vendéglátás világa, a British pedig még ebben a gyér mezőnyben is sereghajtó, de ami a nagyobb szégyen India egykori gyarmattartójaként még a teájuk is szar. Ezt tudva toltunk még jó kávét az Itsuban indulás előtt.

A London-New York-i út hét órájáról nem sok érdemit lehet elmondani, azon felül, hogy mennyire szemet bökően öregszik a British flottája. Egy 747-es miatt még jó sokáig nem kell szégyenkeznie egy légitársaságnak sem, nem véletlen, hogy a britek sem kezdték el őrült tempóban lecserélni a flottájukat A380-ra vagy Dreamlinerre, viszont mostanság, amikor a közel-keleti légitársaságok meg a Turkish vadiúj flottákkal és extrémolcsó jegyárakkal szivattyúzzák el a nagy múltú európaiaktól az ügyfelet, a fedélzeti szórakoztató rendszerre ráférne egy korszerűsítés. Nem mondom, hogy 11 kilométeren a mindenem a HD, de szívesen végignéztem volna egy filmet egy öreg GPS képénél jobb minőségben.

img_20180904_174338.jpgMár hivatalosan is New Yorkban, még a JFK-n

A sok rémsztori miatt, amit mostanában az ESTA-s belépésekről hallani, még nem voltunk teljesen nyugodtak. Nem alaptalanul, mert ugye a magyarok az egyik legnagyobb túltartózkodók, hármunk közül Patriknak pedig első amerikai határátlépése jött, amire mindig szúrósabb szemmel néznek az ügyintézők. Annyit tudtunk tenni az ügyért, hogy Ákossal ment az ellenőrzéshez, akinek már van pár amerikai pecsét az útlevelében, hátha az kelt valami kis biztonságérzetet a határőrben. Ezért vagy sem, de simán átengedtek, csak az a másfél óra fájt nagyon, amíg kiálltuk a sor. Egyszerre jött be több gép ugyanarra a terminálra, a JFK-n meg eleve nem a gyors reagálásukról híresek. AirTrain, metró, átszállás óriási bőröndökkel mozgó lépcső nélkül a melegben (New Yorkban még nagyon nyár van), majd érkezés a szállásra. Ez volt az első napunk.

 

Az első teljes napunkra nem beszéltünk le forgatást, a szerda még az átállásé. Be is célozzuk a Central Parkot, van ott elég jó blog/vlog téma. Tegnap véletlen feladtuk az Osmót a bőrönddel, így az odaút klasszikus értelembe vett vlogolása nem úgy alakult, ahogy terveztük. Ezt a hangulatvideót tudtuk összementeni a helyzetből:

 

 

Az út további posztjai:

- Indulás előtt

- 0. nap

- 1. nap

- Central Park-i videónk

- 2-3. nap

- 4-5. nap

- 6-7. nap

- 8-11. nap

- 12-14. nap

- A tévében meséltünk az útról

Megjöttünk – 0. nap Tovább
Így állunk a közösségi médiában az út előtt

Így állunk a közösségi médiában az út előtt

Ha elkerülted a bejelentő posztot, most szólunk: hamarosan szokatlanul sok lesz errefelé a New York-i tartalom. Jövő kedden induló kéthetes New York-i utunkról szól ez a poszt is, összeszedtük ugyanis, hol érdemes minket bekövetni, ha nem akarsz lemaradni semmiről, ami velünk történik odaát. 

 

Facebook

Évek óta toljuk már a Facebookon a saját és neten talált New York-i tartalmakat. Az út alatt is teszünk majd róla, hogy minél többet ott lehessünk a hírfolyamodban. Erre a posztra is jó eséllyel onnan kattintottál, de ha mégsem, itt tudsz bekövetni minket Facebookon.  

548fb.png 

YouTube

Videó ugyan még nincs rajta, de arculata már van a YT-csatornánknak. Óriási köszi érte Fecónak (más munkái erre), aki megcsinálta szívességből, már csak a vlogposztoknak kell majd felnőniük ehhez a szinthez. Feliratkozni itt tudsz.

iranynewyorkyoutube.png

Instagram

A nap közbeni mikro helyzetjelentésekre nincs alkalmasabb felület. Illetve de, csak Twittert Magyarországon senki sem használ, így becsicskulunk mi is a közízlésnek és az Instán öntjük majd napközben a könnyed helyzetjelentéseket. Egyelőre csak egy kicsit témaidegen képünk van ott, de keddtől már New York-ból toljuk a giccsfotókat.

 

És aki nincs fent ezeken?

Ha háttal ülsz a közösségi médiának, de követnél minket sincs para. Erre a blogra minden felkerül majd, ami velünk történik és az út szempontjából fontos. Elég, ha ezt beteszed a kedvencek közé. ;)

 

Négy nap múlva ilyenkor már úton leszünk. Onnantól két hétig igyekszünk megmutatni mindent, amit érdekesnek tartunk a városban, na meg persze elmerünk New York magyarjainak mindennapjaiban. Csáó!

Így állunk a közösségi médiában az út előtt Tovább