548 óra New York

Így néz ki a fülkéből egy nappali landolás a JFK-n

Így néz ki a fülkéből egy nappali landolás a JFK-n

A két évvel korábbi, általunk már körberajongott éjszakai landolás nem az utolsó New York-i leszállós videó volt a High Pressure Aviation Films-től. A pilótafülke-pornó műfaj méltán népszerű szereplői megint egy 777-est kameráztak be; itt most nappal lehet megnézni, milyen egy leszállás Long Island felől érkezve.

new_york_landolas_jfk.png

Az éjszakai videóval összenézve már azért is érdekes ez a nappali verzió, mert itt egész más irányból megy a végjáték. A korábbi videón Lido Beach fölött fordultak rá a pilóták a pályára, itt pedig a parttal közel merőlegesen, kicsit délről célozzák be a 777-esnek a landolást. Ez ugyanis a Jamaica-öbölbe mélyen benyúló 4L/22R futópálya, amire leszállnak. Ami még érdekes benne, az a Long Islandhez közel vizeken aktív hajóforgalom, ami még utasként is feltűnhetett, ha landoltál már a JFK-n, na meg jól látszik a videón, milyen messze van a reptér a belvárostól: a Rockaway Park fölött repülve nagyon apró a háttérben a manhattani felhőkarcolósor.

A készítők sajnos nem engedélyezik a beágyazott lejátszást, a YT-ra kell menni érte, hogy megnézhesd. :(

Az éjszakai változat nekünk jobban bejött, abban több infó jött át a pilóták gépészkedéséből is. Még egyszer a link hozzá: itt találod.

Így néz ki a fülkéből egy nappali landolás a JFK-n Tovább
Utólag színezett fotókon a kora huszadik századi New York

Utólag színezett fotókon a kora huszadik századi New York

Bár egy kevés színes fotó New York-ról is fennmaradt a huszadik század első évtizedeiből, a legtöbb nem fekete-fehér képet az utólagos színezéseknek köszönhetjük. Ez a lenti gyűjtés is ilyenekből áll össze; ezt végiglapozva talán megsejtheted, milyen lehetett az élet a ma is álló téglaépületek és felhőkarcolók alatt három-négy emberöltővel ezelőtt.

 

epulo_manhattan_bridge_1908.jpgÉpül a Manhattan Bridge ezen az 1908-as fotón. Nagyjából ugyaninnen látható a híd az 1989-es Volt egyszer egy Amerika híres jelenetében

 

1905.jpgLótetem mellett csoportosuló gyerekek 1905-ből

 

72nd_street_and_broadway_tuzoltokocsi_1910_korul.jpgTűzoltókocsi siet a Broadway és a 72. utca találkozásánál 1910 körül. Ma így néz ki a környék

 

1910_korul_metrokocsiban.jpgNagyon más idők New York-i metrója 1910 körül. Ha megnéznéd, milyen volt ugyanez a metró a legsötétebb éveiben, hatvan, hetven évvel később, itt van egy jó gyűjtés róla

 

1912_juliusa.jpgA valahonnan északról hozott jéggel hűsölnek a gyerekek 1912 júliusában. A huszadik század elején még egész komoly ipara volt az ezer kilométereken átívelő jégszállításnak

 

waldorf_astoria_1930_epul_acelmunkasok.jpgÉpül a Waldorf Astoria új, ma is álló épülete. A konyhájáról világhírű hotel New York egyik legnevesebbje, ezen a  beállított 1930-as fotón is a nívót próbálták érzékeltetni, ahogy az építőmunkások megkapják az ebédjüket a pincérektől

 

harlemi_iskolasok_1930.jpgHarlemi iskolás srácok 1930-ban

 

central_park_nyomornegyed_1933.jpg

Nyomornegyed Manhattan közepén, méghozzá a Central Parkban a gazdasági világválság idején, 1933-ban. A témában egy jó poszt erre, itt pedig egy másik fotó a bódékról, amin jobban látszik, hogy ez bizony tényleg a Central Park

 

esb_ablakmoso_1936.jpgHárom évvel és Roosevelt New Deal-jével később már van ok a boldogságra. Az Empire State Buildinget takarítja épp ez a vidám ablakmosó ezen az 1936-os fotón

 

manhattann_bide_1936.jpg

 Ez megint a Manhattan Bridge Brooklynból, de itt már jó ideje áll. 1936-os fotó

 

1943_times_square.jpgPillanatkép a Times Square-ről a második világháború idejéről, 1943 nyaráról

 

1945_lower_manhattan.jpg5 cent a frissen pörkölt mogyoró. 1945, valahol Dél-Manhattanben

 

west_harlem_1946.jpgWest Harlemben együtt pancsoló fekete és fehér gyerekek 1946-ból. Azokban az időkben kevés államban lehetett volna elkészíteni egy ilyen fotót

 

Ha elmászkálnál még a régi New York-ban, ide kattintva több hasonló posztot találsz a múltból.

Utólag színezett fotókon a kora huszadik századi New York Tovább
Tennél egy kis New Yorkot a karácsonyfádra?

Tennél egy kis New Yorkot a karácsonyfádra?

Ilyen se volt még, de most van miért: terméket ajánlunk, méghozzá háztájit. A bloghoz családi ágon köthetőek ezek a kézzel festett fakorongok, New York-fanoknak tökéletes karácsonyfadíszek.    

karacsonyfadisz_new_york.jpg

Adélnak eddig nem sok látszata volt a blogon, pedig köze az volt hozzá. Anno az ő ötlete volt, hogy egy utunk hossza után kereszteljük el (548 óra), az a 2011-es út pedig az volt, amiért az egész blog is indult és aminek az archívum még őrzi a nyomát. Szóval Adél oldalágon kötődik a bloghoz és New Yorkhoz, utóbbi kötődés miatt állt neki - sok más dísz mellett - ezeknek a nagyon New York-i karácsonyfadíszeknek.

new_york_karacsonyfadisz.jpg

Az I NY a hetvenes évek óta a város szlogenje. Egy turistáknak szánt kampányból született, mára viszont nem csak a szuveníreken van ott mindenütt, de rengeteg grafitin és ezerféle helyen tűnik fel New Yorkban. És ott lehet akár a karácsonyfádon is. A korongok teljesen kézi készítésűek a faág felszeletelésétől az abból lett korongok megfestéséig. Amiket a fotókon látsz, azok hat centi átmérőjűek, azaz kábé akkorák mint egy átlagos méretű karácsonyfadísz.  

karacsonyfadisz_newyork.jpg

Ha szeretnél ilyet a fádra, itt éred el Adélt emailben (thelbdesign@gmail.com), de a Facebook-oldalán vagy az Instáján is írhatsz neki. A korongok darabára 450 forint, de van mennyiségi kedvezmény, ha többet szeretnél és akár más méretben is kérhetsz.

Tennél egy kis New Yorkot a karácsonyfádra? Tovább
Januárban New York-ban vagy? Irány a botanikus kert

Januárban New York-ban vagy? Irány a botanikus kert

Anno, amikor az oldalunkra próbáltuk összeszedni Bronx látnivalóit, nem volt könnyű dolgunk. Nem a város legvonzóbb kerülete, de valami jót azért lehet róla mondani: itt működik a város leggazdagabb botanikus kertje bő 120 éve már. És itt tartják a kilencvenes évek óta minden év végén és elején a Holiday Train Show-t, ami a nevével ellentétben a vonatoknál érdekesebb dologról szól.

4f9aca1fd692fbb7cb3884b054a69c55.jpg

Ez itt lent például a Yankee Stadion mása. Leginkább fából, de összességében mindenféle erdőben talált anyagok vegyeséből. A bronxi botanikus kert híres kiállítása ugyanis első sorban erről szól: mindenféle növényekből, ágakból, stb. felépítették New York leghíresebb örökségvédelem alatt álló vagy csak híres épületeit és elszórják őket a Haupt üvegház üvegkupolája alatt.

1992-ben indult a kiállítás, azóta gyarapszik a kert épületeinek száma; az idei kiállításon már több mint 175-et lehet megnézni. Az idei újdonságok közt van a One World Trade Center, egy Dél-Manhattani kompterminál, a Woolworth Building, de még az Oculust is megcsinálták. 

new-york-botanical-garden-holiday-train-show-2018-new-buildings-nyc-005.jpg

És hogy jönnek ide a vonatok? Azok teszik mozgalmassá az amúgy full statikus kiállítást. Végig kígyóznak a sínek a növények közé rejtett pályán, néhol a látogatók feje fölött a Brooklyn Bridge fából épült másán - azaz egyúttal végig is kísérik a látogatót a kert látnivalóin. Itt van egy nagy galériányi kedvcsináló arról, milyen csodás kiállítás ez, lejjebb pedig leírjuk, hogy tudod megnézni, ha a városban jársz.

A Holiday Train Show 2019. január 21-ig látogatható. A helyszín ugye a bronxi botanikus kert, ami egész pontosan itt van. A kiállítás holnapjáért pedig ide kattints. Azt írják, nagy az érdeklődés, így érdemes az oldalon előre foglalni, mert beesve nem biztos, hogy marad jegy. Ha pedig eljutsz oda, mindenképp dobj nekünk egy fotót.

Ja, ez itt még érdekes. Így készült az One WTC az idei kiállításra:

Januárban New York-ban vagy? Irány a botanikus kert Tovább
Voltunk az Egyenlítőben – itt visszanézheted

Voltunk az Egyenlítőben – itt visszanézheted

Több hete már, hogy hazajöttünk a New York-i forgatásról. A város magyarjaival forgatott dokunk még a vágóasztalon, de egy tévéadást azért összehoztunk az útról.

Az OzoneTV hívott be az Egyenlítő című műsorba, ami hol környezetvédelmi, hol utazós témákkal foglalkozik. Volt már nála vendég az általunk is imádott Travellina, de rengeteg érdekes hazai utazót, utazó bloggert hívtak már be mesélni. Végre ránk is sor került. Patrikkal mentünk és meséltünk szűk egy órán át a legutóbbi forgatásról, meg úgy általában New York-ról, egy New York-i utazásról. Ha érdekel, itt fogyaszd:

 

Az út posztjai:

- Indulás előtt

- 0. nap

- 1. nap

- Central Park-i videónk

- 2-3. nap

- 4-5. nap

- 6-7. nap

- 8-11. nap

- 12-14. nap

newyork.png

Voltunk az Egyenlítőben – itt visszanézheted Tovább
Manhattani tetőbároktól a szomorú, szürke Coney Island-ig – 12-14. nap

Manhattani tetőbároktól a szomorú, szürke Coney Island-ig – 12-14. nap

Ott maradt abba a posztolás, hogy szombat este hazajöttünk Jersey-ből a, Pálinka Fesztiválról. Ez volt 15-én, a haza meg akkor még a Queens-i lakást jelentette, ahol a két hétben laktunk. Azóta már tényleg hazaértünk.

img_0012-4.jpg

Az utolsó vasárnap megint álmosan indult. A bevett időhúzó dolgokkal (sokáig alvás, képszerkesztés, posztszerkesztés, hazai hírek olvasása) vertük el a délelőttöt, így az utolsó vasárnapunkra egy késő délutáni forgatás jutott utolsó alanyunkkal, Andreával. Róla egyelőre annyit, hogy gyógytornász, és sok érdekeset mesélt az amerikai egészségügyről és a New York-iakról. Na meg arról, milyen volt átélni szept. 11-et és az azt követő napokat. Andreát az öccsén keresztül ismertük meg. Fecóról meg azt érdemes tudni (azon túl, hogy neki köszönhetjük a YT-csatornánk arculatát is), hogy messze nagyobb New York-buzi, mint bármelyikünk. Hétéves kora óta rendszeresen kijár a nővéréhez, és mivel eleve nem egy otthonülő srác, sok jó bulihelyet tud a városban. Tetőbárokban például nagyon jó.

A Hard Rock Cafe a Bar 54 teraszáról

New Yorkban turistaként négyféleképpen nézheted meg a magasból a várost. Ha bírja a keret, megnézheted helikopterről, akad ilyen szolgáltatás elég a turistáknak. Van aztán a leginkább bevett módszer, hogy a turistatengerrel együtt pingvinezve felmész valamelyik kilátóba. Tök jó az is, ha van egy haverod/rokonod/akárkid, akinek van egy lakása legalább 40 emelet magasban a szigeten, és megnézed tőle a skyline-t. De van még egy jó út: az ingyenesen, liftajtóból kiesve látogatható tetőbárok. Na, ezekből nagyon expert Fecó, aki már az első héten felvitt egy brooklyni tetőbárba. Az se volt gyenge panorámában, de ez a Manhattan esti kör rendesen rávert.

A Bar 54-nél kezdtünk, ami a Times Square környékén a legmagasabb nyilvános tetőbár. Turisták millió sétálnak el alatta anélkül, hogy tudnák, hogy egy bejelentkezésre vannak a város egyik legtutibb panorámájától. Pedig még csak nagyon költekezni se kell, hogy felengedjenek. Oké, a 3,3-as sörök is kilenc dollárnál indulnak, de mi nem csináltunk belőle titkot, hogy csóró turisták vagyunk, akik csak szeretnének lőni fentről pár jó képet. Amúgy elég exluzív a hely, már a liftajtóban várt a pincér, hogy asztalt adjon, de mi csak egy sarkot kértünk a teraszon, hogy letehessük a háromlábú állványt és hadd szóljon még egy potya vágóképezés. Az a bizonyos terasz pedig ezt tudja: balra szinte szemmagasságban a Chrysler Building kupolája, jobbra lent mélyen a Times Square, a brutális mélység és közted pedig egy másfél méteres korlát.

_50a0202-4.jpg

Ha már ott voltunk, kiugrottunk a Times Square-re is fényképezgetni és beszívni a hangulatot. Na meg passzívan mást is. Durva, mennyire gyorsan liberalizálódik az USA-ban a füvezés. New York államban árulni ugyan még nem szabad, de a nyilvános szívástól már nem lesz bajod. A zsúfoltabb helyeken rendre meg is csap a szag, a Times Square meg aztán be van füstölve esténként rendesen. Még varázslót is láttunk, aki egy ökölnyi füstölő gyeppel lazította az utca népét. 

A napot aztán egy másik tetőbárban zártuk. A Flatironhoz közel van a 230 Fifth. A Bar 54-gyel ellentétben ez már tényleg egy tetőn van, nem csak a terasza nyitott, bár itt meg magas kerítést raktak körbe a szélén, azaz nem lehet csak kihajolni egy korláton a város fölé. A 230 Fifth erőssége, hogy lényegében bárhol ülsz itt le, úgy érzed, mintha a nyakadban lihegne az Empire State Building. Ennél közelebb a kupolájához már csak a saját kilátóján lehetsz, nem véletlen, hogy tíz bárban lőtt szelfiből kilencen szerepel a torony.

41971009_1116320808532744_9176808067310813184_o.jpg

Patrik az első nap óta szívta vérünk, hogy mindenképp legyen egy óceánpartos nap, úgyhogy a kötelező programok terhétől megszabadulva a hétfő egy hosszú, kora reggeli metrózással indult Coney Island-re. Az állványt meg az 5D-t azért beraktuk a fürdőgatya mellé, hátha összejön valami jó strandéletes vágókép, de a szeptember közepe már nem áll valami jól a város legismertebb partjának. Eleve hétfő volt, egy vihart is várt New York, na meg ilyenkor már épp indul az off szezon, szóval nem a legjobb arcát kaptuk el a város évtizedek óta legfelkapottabb strandjának

Van vidámabb látvány egy féléves pihenőre készülő strandnál. Ahogy a mólón unott arccal horgászókat kerülgetve lövik a láthatóan napsütésre öltözött, szelfire kényszermosolyt felvett turisták, az megadja az alaphangulatot. A parti homok már nem kap reggel simítást, a vízből kimosott szemetet se gyűjti össze senki, az a kevés helyi meg, aki valamiért itt üti el a szabadidejét, széldzsekiben keresgél a kevés még nyitott büfé között. Na, és itt készültünk mi csobbanni a fekete felhők alatt, az üvegszilánkos, hideg homokon át a huszonpár fokos óceánban.

9.jpg

Sikerült! Volt pár perc Coney Islanden, amikor elmondhattuk magunkról, hogy egyedül mi fürödtünk az egész strandon a Manhattan Beachtől a Surf Avenue-ig (Patrik videójában látni ebből egy keveset). Néztek is ránk, mint a bolondokra, pedig a vízben épp melegebb volt, mint kint. A visszaöltözés volt nehezebb feladat a hideg parti mosdók húgyos padlóján, lehetőleg úgy, hogy ne vigyünk magunkkal se gombát, se homokot a ruhánkban, de őrült csoda, sikerült. Búcsúzóul kajáltunk egyet a Nathan's-ben, aminél autentikusabb kaját nem is találhattunk volna, tekintve, hogy a hotdogjáról híres étteremlánc konkrétan innen, Coney Isladnről indult még 1916-ban. Hagymakarikában mondjuk nagyon gyengék, de a sajtos krumplijuk messze jobb volt mindegyiknél, amit a két hétben Manhattanben ettünk, és a hotdogjuk is rendben volt. Jó egy óra metrózás volt innen Dél-Manhattan. Hiába romlott hangulatgyilkosra az idő, nagyon hiányzott még a vágóképek  közül a Szabadság-szobor.

Vannak ugyan a Manhattan körüli vizeken turistahajós programok is, de teljesen felesleges ezért fizetni, amikor a tömegközlekedés része sok kompvonal is. A Manhattan déli csücske és Staten Island között ingázó járaton még MTA-bérletet sem kérnek, simán csak odamész a terminálra és felszállsz a következőre. Annyira nem nagy titok a dolog, hogy kora délutánonként leginkább turistákkal van tele, a manhattani induláskor hamar be is foglalják az emberek a jobb szélen a korlátokat. Na ja, mert ez a járat híres arról, hogy a Szabadság-szoborhoz közel megy el. Ha nincs kedved egy egész napot a Liberty Islandre, pontosabban az ottani sorokra szánni, de megnéznéd a szobrot közelről, ez a komp a legjobb megoldás.

Staten Islanden nem volt miért időzni, a Postcards miatt most nem sétáltunk ki az esőbe, az első Manhattanbe tartó komppal mentünk is vissza a szigetre. A visszaúton ugyanúgy a szobros oldalt állták végig az emberek, pedig a Governors Island is jól néz ki közelről, na meg a közeledő Brooklyn Bridge még ilyen szürke időben se gyenge látvány. Aztán miközben a komp lassan dokkolt a szigeten, elcsomagoltuk az állványt és ezzel szimbolikusan meg gyakorlatilag is vége lett a forgatásnak. A hurráérzést megint elmosta az eső, ami elől előbb vásárolgatásba menekültünk, aztán elsétáltunk a Broadway 368-ra, hátha elkapjuk kedvenc vloggerünket.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

❤️ this guy

Casey Neistat (@caseyneistat) által megosztott bejegyzés,

Casey rajongóval szelfizik. Egy ilyen képet reméltünk mi is

Casey Neistatról azt kell tudni, hogy amellett, hogy vlogstílusát másolja a fél YouTube, azon kevés vloggerek egyike, aki az infulencerkedést tudja ízléssel, hitelesen csinálni, nem csak egy pénzéhes, beszélő reklámfelület. Nem csoda, hogy stúdiója előtt mindig áll pár rajongója. Két srácot váltottunk, akik egy ideje már eredménytelenül ácsorogtak ott, és nekünk se volt nagy hitünk abban, hogy este hétkor elcsípjük egy szelfire az embert, akinek napi vlogjának fogyasztása bő egy éven át volt a napi rutinunk része. Álltunk úgy negyed órát a zárt ajtót és az üres stúdiót nézve, aztán célba vettük a legközelebbi metrómegállót és elköszöntünk Manhattantől.

7.jpg

Lent Casey még épülő üzlete, fölötte a kivilágított, üres stúdió

A hazaút napját rendesen elcseszte, hogy a Florence-hurrikán befenyítette egész New Yorkot. Ugyan kitombolta magát, mire ideáig felért, annyi erő maradt benne, hogy egy középdurva viharral áztassa a várost egész nap, így a bőröndbe pakolás lett a legjobb programunk a búcsúnapra. Izgalmat azért találtunk. Azaz az talált meg minket egy kábé két és fél méter hosszú, hengeralakú csomaggal, amit bevállaltunk plusz csomagként a szállásadónktól. Gabi nem egy erőszakos teremtés, a két hét minden napján a lelkünkre kötötte, hogy ha nekünk körülményes, nincs sértődés, ha mégsem visszük el. Valamiféle kihajtogatható tető volt lakókocsihoz egy pesti barátjának. 

6_1.jpgA nagy izgalomban elfelejtettük lefotózni a csomagot, de ez talán segít elképzelni

Már taxit rendelni se volt egyszerű. Vagyis Lyftet, ami olyan Uber-féle közösségi taxi, és New Yorkban mindkettőről igaz, hogy fehér sofőrt nem nagyon látsz ilyen autóban. Nekünk aztán semmi bajunk a multikultival, az viszont már nem esett jól, amikor egy angolul néma talán pakisztánival néztük egymást percekig: mi a szakadó esőben a járdán, kezünkben az autójánál alig rövidebb csomaggal, ő meg bent ült karját széttárva. Az app aztán pár perc múlva dobott egy másik autót, egy Chevy Suburbant. Abba már befértünk. 

5.jpgMunkában a válságstáb. Vadul megy a telefon Gabival, hogy akkor mi legyen

A reptéren aztán mi voltunk a látványosság, ahogy ezzel a giga oszloppal beálltunk a sorba. Mondogattam a srácoknak, hogy nem para, amíg csak az utasok néznek ránk értetlenkedve, akkor lesz baj, ha már a reptéri alkalmazottak is rácsodálkoznak. Csoszogtunk a British Airways-es sorban bőröndökkel együtt egy ideig, félméterenként pakolgattuk a plusz csomagot, aztán elértünk a check in pulthoz. Hamar kiderült, hogy nincs ebben semmi átlagos, amikor a srác közölte: ekkora csomagot még sosem látott. A javára szól, hogy nem hárított egyből, sőt, egy rövid körbekérdezés után azt mondta, Londonig el tud jutni a 747-es hasában a cucc, de az Airbus, ami onnan hoz majd Budapestre már nem tudja elhozni. Azaz lenne úgy két óránk az átszállás alatt intézni neki külön fuvart, vagy ott marad a Heathrow-n. Amíg kitaláltuk, mi legyen, megkértük, hagy hagyjuk náluk a csomagot, ők meg erre ok, de két óránk van, aztán kidobják. Nemzetközi reptereken hírhedten nem szeretnek kurva nagy csomagokat őrizni, pláne olyat nem, amit még csak átvilágítani se tudtak, mert három naív hülyegyerek a világ túlfeléről lerakta itt gyorsban. Éreztük mi is, hogy senkinek sem lesz ez így jó: pár telefon után bedobtuk egy taxiba, ami visszavitte Gabihoz.

Az utolsó dollárjainkat a reptéri váróban vertük el. Minden nagy reptéri duty free-ben találni jópofa kreténségeket a szuvenírek között. A JFK-n a trumpos kacatok az ügyeletesek. Trumpos csokiból, kekszből vagy ötféle volt, de ellenálltunk; amúgy is, a Trump-toronyban már telítődtünk ezzel a bolonddal.

A vihar még a nagy csomag-gate alatt lenyugodott, nem csúszott a boarding. Már készen álltunk egy újabb sokórás nyomorgásra, miközben sétáltunk végig a 747-es folyosóján, aztán a vártnál hamarabb elértük a helyünket. Sosem tudjuk meg miért, de valahogy átcsekkolt minket a British. Talán csak olvasták, mit írtunk az ideútról, mert a tudtunk nélkül átkerültünk fél szinttel a turista osztály fölé, ahol már nagy a lábtér, puha a szék és új a display. Na meg van welcome pezsgő. Keletre repülni mindig gyorsabb hála a fenti szeleknek, de nekünk most akkora hátszelünk volt, hogy 1100 km/h-val átsuhantunk az óceán felett, pedig ha valamikor, hát ezekben a fotelekben ekkora lábtérrel kibírtuk volna, hogy hosszú az út. London előtt azért parkolókörre tettek, ott elúszott még úgy fél óra, bár a Norwegian 5 óra 13 perces transzatlanti rekordjára amúgy sem voltunk veszéllyel. 

1.jpg

Végre nem az alap turistán ülünk. Btw: ez itt az út utolsó közös képe

Londonból már csak egy gyors ugrás volt a hazaút, és gyorsan elment ez a két hét is azóta. Az egésznapos New York-járások egyre messzebb, maradt utánuk viszont pár száz gigányi nyersanyag, amin át kell rágnunk magunkat, ha már filmet csinálni mentünk ki. Erről szólnak majd a következő hetek.

 

Az út korábbi posztjai:

- Indulás előtt

- 0. nap

- 1. nap

- Central Park-i videónk

- 2-3. nap

- 4-5. nap

- 6-7. nap

- 8-11. nap

Óriási köszi az út egyetlen támogatójának, Bánfalvy Eszternek és Gabinak, hogy két hétig elviselt minket a lakásán!

Manhattani tetőbároktól a szomorú, szürke Coney Island-ig – 12-14. nap Tovább