Az eredeti ütemtervet kukáztuk, de így is mozgalmas két nap volt az utolsó kettő. A legfontosabb: túl vagyunk az első filmes alanyunkon, de megvolt az első manhattani kultúrsokk is.
A szerdai ráhangolódós Central Park-i vlogolgatás/posztolgatás után, csütörtökön végre el tudtuk kezdeni a filmet. Eredetileg egy manhattani színház- és filmszínésszel, Nagy Fruzsinával indítottuk volna a forgatást. Ő írt nekünk egy fasza ajánlóprogramot a város legjobb kulturális programjairól nemrég; nagyon éli New Yorknak ezt az oldalát, nagy kedve is lett volna szerepelni, csak hirtelen bejött neki egy meló Európában, le kellett mondania. Ekkor jött a megmentőnk, Béla, a beugró.
A bejegyzés megtekintése az InstagramonEz még a tegnapról, az első filmes forgatásunkról. @studiobknewyork
Béláról előre annyit, hogy három éve jött New Yorkba. Magyarországot már régen elengedte, élt a Kanári-szigeteken, Brüsszelben is öt évet ezelőtt, 2015 óta viszont New York a bázisa és azt mondja, itt ha kell, meg tudna öregedni. Bározik és építi fotós karrierjét. Stúdiója már van a brooklyni lakásán, hamarosan jön a második kiállítása. A mindennapjai mellett mesélt sokat a helyi meleg életről, a Pride-ról, és arról, hogy mi a hivatalos útja annak, ha magyar melegként akar itt letelepedni az ember. Bélánál találkoztunk még egy grátisz alannyal, akiről egyelőre annyit, hogy Brad Pittől Lewis Hamiltonig sokan ették már a főztjét.
A péntekre megint jött valami váratlan. Az aznapra betervezett alanyunk lebetegedett, lett egy luk a programban. Valahol még jól is jött, mert a héten először végre kialudtuk magunkat, Zsuzsával meg majd megcsináljuk az anyagot jövő héten. Egy vágóprogramos bug miatt aztán elúszott még pár óra, csak késő délután mentünk be Manhattanbe, de még így is elcsíptünk nyitva pár boltot. Lehet, hogy a város sosem alszik, de azért a ruhaboltok itt is bezárnak tíz és tizenegy között. A T.J. maxx-ben és a Marshalls-ban még bőven belefért egy nagy kör. Leárazás hegyek mindenhol, nyári, őszi cuccból, de még kabátból és fürdőnadrágból is, csak rövidgatya nem volt sehol. Sajnos nem jut eszünkbe semmi jó konteó erre, pedig jó volna érteni, miért nem kell az senkinek Manhattanben.
A nagy nadrágvadászatban a Union Square-re botlottunk, ami nem csak a fura Mentronomja miatt ismert, de arról is, hogy lehet jóféle performanszokat látni itt. Egy gyanúsan nagy, leginkább fekete srácokból és csajokból álló tömeg közepén egy ki tudja mennyire spontán, mindenesetre brutál sztereotip arcokból álló rapcsatát találtunk. Kevés dolog maradt itt, ami még nincs meg otthon, de minimum Európában is, de egy ilyenért még tényleg Amerikáig kell jönni. Mondjuk érdekes, hogy egy ilyen freestyle-csata hogy kerül épp a Unionra, de nagyon jól állt a térnek, és még csak nem is pénzkalapozásra ment a dolog. Tessék, ilyen egy igazi, jóféle kultúrsokk:
A szombat a Keybaré, megnézünk egy estét Manhattan egyetlen magyar bárjában és elmeséltetjük Attilával, milyen vezetni a helyet.
Az út további posztjai:
- 0. nap
- 1. nap
- 2-3. nap
- 4-5. nap
