Egy manhattani fotó milliónyi részletet rejt. Több tízezer ablak, ezernyi járókelő és tucatnyi felhőkarcoló fér rá egyetlen fényképre. Egy jó masinának sem egyszerű visszaadni mindezt, nemhogy egy ceruzával és papírral felszerelt rajzolónak.
Az európai városokkal ellentétben, New York nem ihletett meg nagy festőket. Egy másik kor szülötte ő, az építésével egy időben már a fotográfusok voltak a képzőművészet fő képviselői. Így alakult, hogy – még ha a street art egyik őshazájának is számít – a városról kevés festmény, vagy rajz készült.
Szerencsére azonban itt is akadnak kivételek. Néhány próbálkozó, aki ceruzával, vagy ecsettel igyekszik visszaadni New York szépségét. Ez a poszt most az előbbi eszköz használói közül emel ki kettőt. Egyikük Patrick Vale, a nagyvárosok ábrázolásának mestere, míg a másik személy Stephen Wiltshire, egy autista férfi, aki emlékezetből képes egész városképeket megrajzolni.
Stephennél hároméves korában diagnosztizálták az autizmust. Ötévesen már jelét adta egyedi rajzképességének. Nyolcéves volt, amikor képzeletbeli városképeket rajzolt, két évvel később pedig már London nevezetességeit rajzolta le. Világszerte ismert a félelmetesen alapos fotografikus memóriája miatt lett. Megdöbbentően pontos rajzokat készített Rómáról, Hongkongról, Frankfurtról, Madridról, Dubajról, Jeruzsálemről és Londonról, pusztán emlékezetből. A hat méter széles vászonra készült New York-i városképet mindössze hat napjába telt megrajzolni. Körbejárta Manhattant, megismerte az épületek arányát, az építészetüket, és egy húszperces helikoptertúra alatt a memóriájába véste mindazt, amit később a papírra rajzolt.
Patrick Vale egy némileg egyszerűbb utat választott. Ő az Empire State Buildingből nézve rajzolta le Dél-Manhattant. Az eredmény Wiltshire-éhez hasonlóan látványos lett, és a körülményeknek köszönhetően egy aprólékosabb manhattani rajz született a kezei közt.
Végül néhány a Manhattanről készült rajzokból
Jane Pettigrew
Stephen Wiltshire – Brookly híd és a manhattani felhőkarcolók
Nicolas Bouteneff
Abi Daker
