Gréta a Camp Leaders Hungary és blogunk közös képversenyének győztese. Bár mi nem az ő fotójára szavaztunk, örültünk, amikor elfogadta a felkérést, hogy megírja New York-i élményeit.
Nehéz szavakba önteni azt az élményteli, felejthetetlen nyarat, amit átéltem nem is olyan rég. Belegondolni is nehéz, hogy alig három hónapja volt. Mintha egy éve itthon lennék már, annyira hiányzik. Úgy érzem, egy részem, ami még mindig ott van, ott a Roosewelt-szigeten a felhőkarcolókat bámulva, nem tudott hazajönni velem.
2014 nyarán egyike voltam azoknak a szerencséseknek, akik kint tölthettek három hónapot az Egyesült Államokban. Mint a legtöbben, én is a Camp Leadersen keresztül jutottam el a messzeségbe. Minden egyetemistának ajánlom őket, nagyon korrekten repítik ki a diákokat. Ha nem lettek volna, talán sosem jutok ki…
A program lényege a vágyak megvalósításán kívül a munka, amit én Észak-Karolina szívében töltöttem. Két hónapig egy kisváros melletti táborban dolgoztam. Ez nem olyan munka mint itthon, ez olyan, amire mindig emlékezni fog az ember. Dolgozni kell, viszont olyan kapcsolatokat lehet kialakítani, amit még a filmekben sem lehet látni. A világ minden területéről érkező, kalandvággyal teli fiatalokkal töltöttem mindennapjaimat. Nem voltak ezek borús és megszokott hétköznapok, itt máshogy telt az idő. Annyira megszerettem, hogy a végén, ha megkérdezték volna, hogy még pár napot a táborban vagy az utazást választanám, egyértelműen a tábor lett volna a válasz. Tudom, hihetetlen, én se gondoltam volna, afféle álmok előtti kötelező kilenc hétnek fogtam fel előzőleg. Mégis a táborból kilépve elkezdődött a 336 óra. Hogy mi is ez?
Két hetet, azaz 336 órát voltam a világ fővárosában, New Yorkban. A táborban megismert két lánnyal utaztam, akik mára a legjobb barátaim közé tartoznak. Tudni kell rólam, hogy ovis korom óta a Nagy Almáról álmodtam, ami valószínűleg azért volt, mert gyerekkönyvek helyett felhőkarcolókat nézegettem. Szavakkal le se tudom írni, milyen érzések fogtak el, amikor beérkeztem a városba. A pillanat este történt meg, amikor 11 óra 4 perckor lerakott minket a busz New York közepében.
Valami eszméletlen volt, sárga taxik és emberek százai mozogtak a hatalmas épületek között. Hiába volt lassan éjfél, mintha nem is éjszaka lett volna. És akkor következett a tipikus lépés: New York-i csajokként érezve magunkat próbáltunk leinteni egy taxit. Meglepetésként ért minket. Nem úgy van ám, mint a filmekben, hogy hopp intesz és meg is állnak rögtön, mi egy jó 20 perc után kaptunk taxit. Kényelembe helyezve magunkat elindultunk a szállás felé, a pörgést figyelve. A fények, a boltok, a hangulat a mai napig előttem vannak, sose fogom elfelejteni. Ezt bizony mindenkinek át kell élnie az életében legalább egyszer. Körülbelül kilenc óra alvás után elkezdődött a régóta várt vakációnk. Ebben a két hétben minden lehetséges helyet megpróbáltunk bejárni Brooklyn aljától Bronx tetejéig is eljutottunk. Ez részben a szállás miatt volt, részben a kalandvágy miatt. Első héten Brooklynban szálltunk meg egyik tábortársunknál. Azt ugye mondanom sem kell hogy New York nem egy olcsó hely, így ha hotelbe mentünk volna, két hét alatt inthettünk volna a fizetésünknek. Személy szerint a filmeknek köszönhetően Brooklynt szegénynek és lepusztultnak képzeltem el, viszont kellemes csalódás ért, rengeteg jó dolog van ott. A világhírű strandoktól a kertvárosi házakig minden megtalálható ott is. Olcsóbb és más világ természetesen, mint Manhattan, de meg van a maga varázsa. Ha valaki szeretné megtekinteni a tipikus New Yorki emberek életét, itt megteheti. Nem volt annyi turista és gazdag ember, mint Manhattanben. Mi olyan területen laktunk, ahol a nemzetiség és a vallás is szerepet játszott. Az utca egyik felén zsidók, másik felén négerek éltek. Szó szerint, be volt osztva. Nem tudtuk elhinni, hogy van ilyen, de mégis. Érdekes volt megtapasztalni ezt.
Brooklyn alján, az óceán partján van Coney Island. Mi háromszor voltunk ott, annyira szuper volt. Ez egy homokos strand, vidámparkkal, éttermekkel, szórakozási lehetőséggel. Este és nappal teljesen más a hangulat. Ha valaki teheti, mindkettőt próbálja ki. Kihagyhatatlan élmény.
És akkor egy kicsit a város fényéről, Manhattanről… Mint a legtöbb turista, mi is itt voltunk a legtöbbet, és nem hiába. Itt található a filmekből merített élet. A fényekkel teli pörgés. Eljutottunk a legfőbb nevezetességekhez: a World Trade Center emlékezési pontjához, a Wall Streetre, a Central Parkba, a 5th Avenuera, a Rockefellerre, az Empire State Buildingre és természetesen a Times Squarre. Hát mit ne mondjak, amit megállapítottunk, hogy minden út a Times Squarre vezet. Valahogy minden este ott kötöttünk ki. Éjjel-nappal tele van emberekkel és akinek kedve van hajnali háromkor vásárolni, itt megteheti. A Central Park hatalmas, összesen négy óra, ha egyik végérõl a másikra akarunk sétálni. Tó, kastély, emlékművek, múzeum, baseballpálya is megtalálható itt. Szerelmeddel érdemes körbesétálni.
Második héten Bronxban szálltunk meg, ami szintén nagy élmény volt. Igaz, hogy egy óra volt az út be a városba, viszont a környezet nyugis és biztonságos.. A bronxi állatkerthez közel, szinte a természetben laktunk. Olyan érzésem volt, mintha nem is New York része lenne, viszont a pörgős napok után jól esett. Ha egyszer netán úgy hozná a sors, tuti ott laknék...
Na és akkor egy kis izgalom… Egyik nap kitaláltuk a lányokkal, hogy elmegyünk a gettóba, ez pedig Harlem. A családom és Camp Leaders is hangsúlyozta, hogy ide nem ajánlatos menni. Makacs létünkre viszont mi elmerészkedtünk. Természetesen nem este, hanem nappal jártuk körbe. Hát… Itt tényleg más minden és veszélyes lehet az élet, mert rengeteg szemét van és rendezetlen a környezet. Itt még taxi se nagyon jár, úgy hogy én se ajánlom, viszont a metróról is meglehet nézni, mert az egyikrõl mindent látni lehet... Graffitik, tűzlépcsős házak, nyitva hagyott iskolaudvarok ugranak be legelsõként. Hihetetlen, hogy ilyen két különböző városrész található egymás mellett. Láttunk szervezett túrákat is, akit érdekel megvalósítható biztonságosan is.
A metróvonalak száma sokkal több, mint itthon. Pontosan 26, A-Z-ig... Hát nem volt könnyű megszokni, hogy akkor most mi merre, de a végére belejöttünk. Ami nagyon érdekes volt számomra, az a hangulat. Mindegyik megállónál énekeltek, előadtak valamit, amit a rohanó emberek meg-meg állva figyeltek, így mi is. Rettentő jó hangulatot tud adni abban az öt perc várakozásban.
Utolsó sorban a kedvenc emlékemet szeretném elmesélni. Ez pedig nem más, mint a Rockefeller tetején eltöltött négy óra. Időben sikerült felmennem és végignézve a naplementét, egy egész estét ott álltam. Valami bámulatos, hihetetlen élmény az ott. Látni az egész várost felülről. A naplementét figyelve végig az járt a fejembe, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy ezt átélhetem.
Ezután még két szuper hetet töltöttünk a nyugati parton, de az már egy külön történet.
Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen élményekkel gazdagodom a három hónap alatt. A mondás igaz, ezt nem lehet elmondani, ezt át kell élni... Remélem sok mindenkinek megadatik majd egy ilyen nyár. Egy biztos, én sosem felejtem el. 2015-ben pedig találkozunk újra New York!
U.i. érdekességként: 2014 emlékfalam Amerikából.
További olvasóktól kapott New York-i beszámolókat találsz egy helyre gyűjtve ezen a linken.
