Molnár Levente Cseresznye a Tankcsapda rockegyüttes tagjaként két évtizeden át volt a magyar könnyűzenei élet meghatározó szereplője. Tavaly januári kiválása után New Yorkban kezdett új életet, ahol frissen alakult zenekarával építi amerikai karrierjét. A váltásról és a városról kérdeztük.

Hogyan zajlott a kiköltözés? Volt kihez kimenni, vagy csak valamiért New Yorkot vetted célba, megszerezted a vízumot és kitelepültél?

Húsz év tankcsapdázás után úgy éreztem, hogy valamerre elindulok, a nyakamba veszem a világot. Változásra volt szükségem. Az elején nem tudtam merre megyek, csak annyit tudtam, hogy menni akarok. Amerikában egyébként voltam már néhányszor, de leginkább a nyugati parton, valahogy New York mindig elkerült, max. csak átszálltam itt egy másik járatra.

A dobosunk itt él régóta és tavaly nyáron kijöttem hozzá. Akkor nagyon megtetszett a város, aztán ahogy elkezdtük csinálni az új zenekart nem is volt kérdés, hogy idejövök.

Mennyi idő kellett, hogy újra zenélni kezdj? Egyáltalán hogy született meg a Gun4Gun?

Gyakorlatilag tavaly nyáron az itt eltöltött két hét alatt megalakult a zenekar, és fel is vettük az első dalunkat, amiből videó is készült. Az esélytelenek nyugalmával, hihetetlen gyorsan megtaláltuk egymást a srácokkal. Én sem gondoltam, hogy ilyen gyorsan és egyszerűen fog menni a dolog.

Vajda Tamással, a dobossal Los Angelesben ismerkedtem meg egy zenei vásáron (NAMM SHOW ) néhány évvel ezelőtt, akkor nem gondoltuk volna, hogy együtt fogjuk majd nyomni.

Ő eléggé képben van a New York-i zenekarok körében, és így sikerült megtalálnunk CoyDeLuca-t (énekes) és Sam Roon-t (bass). Gyakorlatilag mire észbe kaptunk, már meg is alakult a zenekar.

A srácok régóta zenélnek, szóval egyikünk sem kezdő. Az első videó a Dark Crown tavaly nyáron készült, egy főpróba volt, hogy milyen is a hangulat, ki milyen a hangszeren, stb. Nagyon jól sikerült az első közös munkánk, szóval nem is volt kérdés, hogy folytatjuk ezerrel a zenekart. Most a zenekari háttérmunkák folynak és minél hamarabb szeretnénk kihozni a lemezt.

A srácok nyilván nem ismerik az előző zenekart, de nagyon nyitottak és tisztelik a szakmában eltöltött éveimet, tapasztalatomat. Itt most teljesen szabad kezem van a zenét illetően, és mindenki elégedett.

Mivel telnek a napjaid, amikor nem az új bandáddal zenélsz?

Amióta itt vagyok, csak a zenélés teszi ki a mindennapjaimat, és megcsináltuk az egész lemezanyagot. 16 dallal indultunk, aztán 12 maradt belőle. Most ezeknek a daloknak a felvétele folyik. Szóval nem unatkozom, az biztos. Ha kikapcsolódásra vágyom, akkor kibiciklizek a tengerpartra. Azt nagyon szeretem, ott szoktam átgondolni a dolgaimat. Persze hétvégén azért elmegyünk egy kicsit mulatni, nagyon jó bárok és éttermek vannak.

Egy koncertekkel teli, aktív szakasz úgy tűnik, lezárult az életedben. New York egy folyamatosan nyüzsgő város, amiről úgy tartják, sohasem alszik. Hogy érzed, sok energiát ad az ottani pörgés?

Itt van inspiráció az biztos, elég metrózni egy kicsit vagy csak leülni egy padra és nézni az embereket. Ezt, ha az ember nincs itt nem is értheti/érezheti, de pl. Debrecen jóval ingerszegényebb környezet, amivel semmi gond, az is nagyon jó, én azt is szeretem. Tudod, mindennek megvan az előnye és hátránya is. Az aktív koncertezés most szünetel, ami nem is baj: néha le kell állni szerintem.

Mi az, ami New Yorkkal szemben Debrecenben vagy akár Budapesten megvan, és hiányolod?

Én nem hiányolok semmit, mindig próbálom elfogadni ami van és jól érezni magam. Nem hiszem, hogy sok dolgot fel lehetne sorolni a városban ami nincs, inkább az a gond, hogy túl sok minden van és nehéz választani. Például nem tudsz olyan ételt kitalálni, amit itt ne tudnál enni. Az embereknek első körben Amerikáról a zsír, a kövérség, a hamburger és a sült krumpli jut eszébe, pedig nem. Jó, azért New York nem egy tipikus amerikai város ebben az értelemben. Ugyanakkor úgy elmennék egy gyógyfürdőbe is, ami meg itt nincs.

Mik a tapasztalataid a kint élő magyarsággal? Nekünk sajnos több negatív is van. 

Az itteni magyarokról én rosszat nem tudok mondani. Nekem eddig nincsenek ilyen tapasztalataim, és remélem nem is lesznek. Én is hallom ezeket véleményeket, de mondom, én nem tudok rosszat mondani.

Letudnád élni hátralevő életed a városban?

Minden további nélkül, persze csak ott, ahol jól érzem magam, mármint a városnak annak a részén. Manhattanben például biztos, hogy nem. Bulizni ok, de hosszú távon biztos, hogy nem bírnám.  Én a nyugodtabb részeket szeretem. Szerencsére abból is van sok, azért mondom, hogy nem nagyon tud az ember olyat mondani, amit itt ne lehetne megvalósítani.