Egyszer már posztoltunk a 80-as évek New York-járól. A Rudy Giuliani előtti időkről, amikor a város sikátoraiban több méter magasan állt a szemét, az omladozó épületek homlokzatát firkák tarkították; a korról, amikor kibelezett, leharcolt metrókocsik szelték át a kerületeket.
Ebből az ijesztő, mégis jó emlékű korból ad hangulatképet az a YouTube-ra nemrégiben felkerült hétperces videó, amelyen Michael Musto író, Albert Crudo festő, Liz Lizard fotós és annak családja metrózik a Union Square-ről Coney Islandre, 1987. június 20-án. Nem is annyira az infantilis társaság az érdekes, mint maga a metrókocsi és a környezet.
A régi idők New Yorkja ez egy barátságtalan, taszító metrókocsiból az arcunkba tolva. Noha hangulata talán nem sokat változott, a város óriási fejlődésen esett át a videó óta eltelt huszonöt évben. Ilyen állapotokat ma már nem igen találni. Ugyan a metrómegállók nem a legtisztábbak, a kocsikra nem lehet panasz, a közbiztonság pedig rengeteget javult, föld alatt és fölött egyaránt. A külkerületek düledező épületeit elhordták, a parkok és az utcák gondozottak lettek, és mindeközben a lakosság egymillió fővel nőtt.
Steven Siegel fotóművész szavai jól tükrözik a végbement változásokat: "Az utóbbi harminc évben végigfotóztam New York utcáit, metróit. Egy mai fiatal ledöbben azokon a képeken, amiket a 80-as években csináltam. Az a New York számukra ismeretlen, felismerhetetlen, és ez így helyes. Az idősebbek nosztalgiával gondolnak a régi szép időkre, például az akkori Times Squarre-re. Igen, nagy volt a mocsok, de az éttermek és a mozik mind olcsók voltak... A Times Square ma Disney-animációkkal van tele, Manhattanből pedig eltűntek az olcsó lakások és a helyi üzletek."