Ha arról kérdeztek az elmúlt egy hétben, milyen volt a New York Marathon, röviden annyit mondtam mindig, hogy életem legnagyobb sportélménye. Mert ez a látszat ellenére nemcsak egy futóverseny, az én esetemben pedig még több is volt ennél!
Jómagam öt évvel ezelőtt, húszévesen jutottam ki először New York-ba, egy gyerektáborban dolgoztam egy nyarat, majd utána két hetet tölthettem teljesen szabadon a Nagy Almában. Elképesztő élmény volt, hogy minden sarkon, minden utcában történik valami a városban, hogy mennyire sokszínű! Rabul ejtett az a zsongás és elhatároztam, hogy visszatérek oda, majd hazafelé a kezembe nyomtak a reptéren egy szórólapot a maratonról, és már meg is volt az indíték! Három-négy évet, munkalehetőségekhez képest készültem a maratoni futásra tudatosan, és volt akkora szerencsém, hogy 2012-ben első jelentkezésre kisorsoltak az indulók közé. Ehelyütt nem részletezném, hogyan lehet az 50 ezer futó közé bekerülni, a lényeg, hogy van, akit sorsolnak, van, aki időeredménnyel automatikusan bejut, és van, aki jótékonysági felajánlással megveheti az indulást, de ha futott már korábban kilenc New York-i szervezésű, bármilyen távú versenyen és egyen önkénteskedett, szintén automatikus indulóvá válhat.