Matt Weber taxisofőrből lett New York egyik legnevesebb utcai fotósa. Sokáig csak nézte a szélvédőn túli történéseket, majd elhatározta, többé nem hagyja veszni az érdekes pillanatokat.

A street photograpy, azaz az utcai fotózás élettel teli, lenyűgöző műfaj, s mindenek előtt kiváló korlenyomat. A városban ma ennek a Humans of New York-gyűjtemény készítője, Brandon Stanton a legismertebb művelője, aki rövid portrékban mutatja be New York lakóit. Kortársa persze sok van, elődje még több. Köztük a múlt század egyik legkimagaslóbb utcai fotósa, Matt Weber. A taxisofőrből lett kiváló fényképész 1978 óta fotózza a város embereit hétköznapjaikban. Fekete-fehér képekkel kezdte, az elmúlt évtizedekben tekintélyes gyűjteményt halmozott fel, melyek leginkább a romantika, a magány, az erőszak és a szegénység témakörökre épülnek. Folytatásban képei a nyolcvanas évekbeli Harlemből.

Táncoló fiú – 1988

Gyermeki izgalommal, kalandvággyal vártam az utazást. Először életemben egy másik kontinensen... Tíz nap New Yorkban, egyes-egyedül, turistaként. Két kisgyermek anyukájaként – ez nagy luxus volt számomra.

Ami az egyes egyedült illeti, legjobb barátnőm is a városban volt ez időben, de mivel ő dolgozott, nem voltunk sülve-főve együtt, az idő nagy részét egyedül töltöttem. Turistaként, kötelezettségek nélkül fedezhettem fel a várost, alakíthattam a napokat saját ritmusom szerint. Ami a ritmust illeti, ez volt az első szó, ami ottlétem első napjaiban a fejemben kavargott: a város ritmusa. Hihetetlenül gyors, hangos, nincs megállás. A gyalogosoknak szóló piros lámpa is csak jelzésértékű, a New York-iak ösztönösen kelik át a mindig tömött utcákat, nincs idő a közlekedési lámpára hagyatkozni.

Harlem, Times Square, SoHo – nem kell különösebben ismerni New Yorkot ahhoz, hogy az embernek egy kevés fogalma legyen ezekről a helyekről. Filmekben, hírekben látjuk őket, hallunk róluk, de azt vajon hányan tudják, hogy honnan kapták ezek a nevüket?

Azt például tudod, hogy New York beceneve miért Nagy Alma? Jó, ezt mondjuk senki sem tudhatja biztosan, mivel a tucatnyi elfogadható magyarázat közül még egyikre sem sikerült rábizonyítani, hogy egymagában az volna a felelős érte. A legvalószínűbb, hogy az 1920-as évekből ered, a Morning Telegraph (egy mára megszűnt New York-i napilap) újságírójától, John J. Fitz Geraldtól. A sportriporter hallotta, hogy a New Orleans-i lovászok Nagy Almának nevezik a New York-i lovaspályákat, mert a formájuk hasonlít a gyümölcsére. Geraldnak megtetszett a név, ezért rovatának az Around Big Apple, vagyis A Nagy Alma körül címet adta.

Egy hirdetőtábla fényét használta a street art-művész, hogy megmutassa alkotását a járókelőknek Brooklynban. A rövid életű mű nappal rejtve maradt.

Jowy Romano egyike a város rengeteg hobbiművészének. Instagram-profilja szerint a street art-munkák rajongója és készítője egyben, egyik utóbbi alkotása pedig oly egyedi volt, hogy még a neves untappedcities.com is szentelt neki egy posztot. A New York-i srác Van Gogh Csillagos éjéből ihletet nyerve kreált egy városi hangulatképet, majd valahogyan becsempészte azt egy brooklyni buszmegálló hirdetőtáblájába. A kép így nappal észrevehetetlen volt, mindössze az alkotó szignója jelezte nyomát, majd amikor este bekapcsoltak a tábla lámpái, láthatóvá lett az egész. A technikai megvalósításról sajnos nem ír a készítő, aki bánhatja, hogy művét már leszedték a helyéről.

Évek óta minden január egy napján nadrág nélküli férfiak és nők lepik el a világ nagyvárosainak metrókocsijait. Erről szól a Nadrágmentes Metrózás Nap.

A Nadrágmentes Metrózás Nap népszerűsége New York-ban töretlen. Minden évben itt vesznek részt rajta legtöbben, ami nem meglepő, tekintve, hogy itt rendezték a legelsőt több mint tíz éve. 2002-ben mindössze hét metrózóval indult a történet, mára viszont egy Riótól Pekingig ezreket megmozgató eseményé nőtte ki magát ez a furcsa program. A két évvel korábbira anno egy videógyűjteménnyel emlékeztünk, idén viszont Krisztina nevű olvasónk volt oly kedves, és küldött néhány fotót a fehérneműs New York-i metrózókról.

Az anno és most összeállításokat lehetetlen megunni, álljon itt tehát a sokadik ilyen gyűjtemény. Íme pár alig ismert épület, amin nem fog az idő.   

New York városmúzeuma a napokban jelentette be, hogy immár több mint 1200 fotót digitalizált Edmund V. Gillon fényképeiből. A feldolgozott anyag java az 1970-es évek közepén készült, döntő többségük témája New York építészete. A Gothamist.com szerkesztői meglepődve nézték, hogy sok épület semmit sem változott azóta, hogy Gillon megörökítette őket, ezért a Google utcanézőjével végigmentek néhány fotó helyszínén – az eredmény alább: