Tünde idén ötödször táboroztat Amerikában, hogy a hosszú nyári munka után újra bejárhassa az országot. New Yorkot most sem hagyja majd ki.
Több ezer egyetemistához hasonlóan én is a Camp Leaders Hungary-nak köszönhetem, hogy kijutottam Amerikába. Idén az ötödik nyaramat fogom egy kis massachusettsi táborban tölteni, mely egyben az utolsó is lesz sajnos. Az, hogy 2010-ben belevágtam a programba, életem legjobb döntésének bizonyult, melyet egyetlen helyen rontottam csak el. Azóta is bánom, hogy nem mertem bevállalni az utazást már egy évvel korábban. Ha bátrabb lettem volna, egyel több felejthetetlen nyarat tölthettem volna a lehetőségek országában. Mi tagadás, függő lettem! Tábor, Amerika és utazás függő!
Már önmagában a tábori élet miatt is megéri kimenni, de az itt eltöltött két hónap után szokott jönni a hab a tortán, amikor a hónapok óta szövögetett tervek, az évek óta tartó álmok végre valóra válthatóak, azaz kezdődhet a nagy utazás. Bejártam már a keleti és a nyugati partot is, voltam baseballmeccsen Philadelphiában, elszöktem egy hurrikán elől Miamiból Key Westre, időutaztam Washington DC múzeumaiban, rám csukták egy cella ajtaját az Alcatrazban, beleszerettem Utah és Arizona festői nemzeti parkjaiba, boroztam a Napa völgyben, jártam az Angyalok városában, Los Angelesben és még rám is angyal szárnyak lettek varázsolva egy kép erejéig Las Vegasban.
Baseballmeccs Philadelphiában, Phillies vs. NY Mets. Hála Davidnek, az egyik tábori munkatársamnak, aki vendégül látott az otthonában, átélhettem azt a leírhatatlan érzést, amikor több ezer ember egyszerre őrjöng a kedvenc játékosának hazafutása láttán.
Az Alcatraz az a filmekből is jól ismert börtön, ahol még a bezárása után 50 évvel is megborzong az ember. Vannak cellák, melyek szinte érintetlennek látszanak és a látogató arra számít, hogy a következő pillanatban megjelenik egy őr Al Capone-val az oldalán.
Bezártság után mérhetetlen szabadság, ezt az érzetet nyújtja a Grand Canyon látványa. Valódi hatalmasságát a peremén sétálva is megtapasztalhatjuk, de csak akkor élhetjük át igazán, ha elindulunk a Bright Angel túraútvonalán a kanyon mélye felé. Több száz méter szintcsökkenés után még mindig úgy tűnik, mintha semmit sem haladtunk volna lefelé.
Az első három év rövidebb útiterveit követte a tavalyi, 2013-as teljes Route 66 meghódítása. A kisebb-nagyobb kitérőknek köszönhetően összesen 7704 km-t tettünk meg 23 nap alatt. Ez volt életem eddigi leghosszabb utazása minden tekintetben. Washington után itt éreztem újra azt, hogy időutazás részese lehettem. Chicagót elhagyva az út rengeteg kisvároson vitt keresztül, melyek igyekeztek megőrizni eredetiségüket. Az útszéli kis kávézók és motelek még nem estek mind áldozatául a modern világnak. Az út felét mindössze 4 nap alatt sikerült is átszelnünk.
Ezt a pontot követően Új Mexikó és Arizona egyre több természeti látványossággal tarkított, újabb és újabb kitérőkre készteti az utazót és ezáltal a haladás is lassabbá válik. Számomra a legemlékezetesebb kitérővé a Monument Valley vált ezen utazás során. Miközben körbe autóztunk a gigantikus sziklák közt, az egyik megállónál narancssárga sárral összetapicskoltuk a hófehér autónkat, mely az út végéig díszítette azt. Néhányan azt mondanák, hogy feltűnési viszketegségre vall így begördülni Las Vegasba, de én csak annyit mondok: Fiatalság, bolondság!
Sokáig lehetne folytatni ezt a felsorolást és a mesélést, hiszen minden nyár, minden utazás különbözik az előző évitől, mindig felejthetetlen élményekkel gazdagodik az ember, de számomra egy dolog mindig állandó. Előbb-utóbb úgyis New Yorkban kötök ki! Muszáj, hiszen a Fulton Streeten található egy kis eldugott indiai étterem, ahova szinte minden nyáron igyekszem visszajutni. Nagyon finomak az ételeik, és az ott dolgozó indiai fiú lelkiismeretessége és kedvessége már első évben lenyűgözött.
Első alkalommal annyira nem is tetszett a város, de mégis minden évben hiányzik, valami visszavonz oda, talán a már említett indiai étterem, és így volt ez 2011-ben is. Nagy szerencsénkre az egyik tábori munkatársunk, John New Yorkban lakott és igen hamar felajánlotta, hogy egy hétig lakhatunk náluk. Az csak később derült ki, hogy a pontos cím Harlemben található. Na de se baj, bátrak és bevállalósak vagyunk, és John mellett mi bajunk lehet címszó alatt, a nyár utolsó állomásaként nála kötöttünk ki útitársaimmal. Amikor először közelítettünk a lakásuk felé az volt a benyomásunk, hogy egy film szereplői vagyunk. A járdán elöl haladt John, aki félig mexikói, majd követtük négyen magyarok. A járda jobb oldalán rácsos kerítéssel körbe zárt kosárpályán fekete bőrű fiatalok játszottak. A járda szélén pár méter hosszan asztalok voltak kirakva, ahol barbecue partyt tartottak a hozzátartozóik. A másik oldalunkon, az út szélén autók parkoltak, melyeknek ajtaja tárva volt és hangos zene szólt belőlük. John elmondása szerint ez arrafelé nem ritka esemény. Rajtunk kívül nem járt fehér bőrű ember azon a környéken, sem akkor és a további egy hétben sem nagyon. Mi kicsit kellemetlenül éreztük magunkat emiatt, de a mende-mondákkal ellentétben semmi rossz dolog nem történt velünk az ott töltött egy hetünk alatt. Vendéglátónk nagyon kedves volt és ahova csak tudott elkísért minket, viszont volt olyan alkalom, amikor egyedül kellett este hazamennünk. Szerencsére ez sem okozott különösebb gondot és végül elmondhattuk, hogy egy hétig mi is harlemi lakosok lettünk.
Az elmúlt évek alatt a városban töltött körülbelül három hét alatt szinte már mindent megnéztem, ami számomra fontosnak tűnt, de mondanom sem kell, hogy még így is igen keveset láttam belőle. Akárhányszor megyek vissza, mindig lenyűgöznek a hatalmas felhőkarcolók, a Brooklyn híd látványa, mely éjszaka kivilágítva még gyönyörűbb.
Elképesztő emberekkel is találkozhatunk, csak nyitottnak kell lenni a körülöttünk lévő világra. Ezt bizonyítja legutóbbi New Yorkban tett látogatásom emléke is. Alig pár órája érkeztem meg az országba a körülbelül 15 órás utazás után, de már új barátokra tettem szert. Amint beléptem a hostel szobába, ahol aznapi szállásom volt a táborba indulás előtt, már le is szólított három idegen lány. Kérdések tömkelege záporozott felém: ki vagyok, honnan jöttem, meddig maradok…? Fél órán belül kiderült, hogy újdonsült szobatársaim egy skóciai, egy újzélandi és egy kanadai lány, akik nagyon kalandvágyóak, akárcsak én. Ennek köszönhetően alig 1 órás ismeretség után már együtt róttuk New York utcáit és úton voltunk a Times Square felé.
És hogy mit hoz a jövő? Idén nyáron biztosan egy újabb hatalmas roadtripet, most Seattleből kiindulva, és természetesen New York sem maradhat el. De a tervezés és az utazás ezek után már soha többé nem állhat le, s úgy érzem nem is fog, hiszen létszükségletemmé vált!
/Nochta Tünde/
További olvasóktól kapott New York-i beszámolókat találsz egy helyre gyűjtve ezen a linken. Ha New York-i szállásra van szükséged, vagy repülőjegyet foglalnál, azt az Irány New Yorkon megteheted.
