Rombolj le mindent, és kezdd újra – New York építészete sokáig ezt a szemléletet követve törölt el bármit, ami a terjeszkedés, az egységes városszerkezet és a fejlődés útjában állt. E mentalitás terméke David Hess különös háromszöge, a város legkisebb magánterülete.
A Penn Station 1963-as lerombolása volt az utolsó nagy esztelen pusztítás New Yorkban, ami engedéllyel zajlott. Az óriási neoklasszicista épület elhordását a New York Times a vandalizmus monumentális tetteként kommentálta, de egy haszna mindenképp volt, mégpedig ráirányította a városiak figyelmét a műemlékvédelemre. A Penn Station tragédiája után közvetlen, 1965-ben megszületett a város műemlékvédelmi bizottsága, amely védelmet adhatott a történelmi vagy építészeti szempontból fontos épületeknek. Sok ingatlantulajdonos bánatára és sok örömére.
1910-ben még nem csak a műemlékvédelem fogalma volt nagyon távoli, de az emberi jogokat és a magántulajdonhoz való jogot is egészen más mércével mérték. David Hess egyike volt azon ingatlantulajdonosok népes táborának, akiknek emiatt meggyűlt akkor a bajuk a városvezetéssel. Hess egész pontosan egy ötemeletes lakóépületet tulajdonolt West Village-ben, a Christopher Street és a hetedik sugárút találkozásánál. Egy napon az IRT, a kor nagy – mára megszűnt – metrótársasága és az illetékes városfejlesztők bejelentkeztek érte. Kellett a hely ugyanis egy új metróvonalnak, és ekkoriban szélesítettek az utcákon is. Hess ingatlanára több száz másik épülettel együtt a lebontás várt. Az akkoriban szokásosnak mondható metódus ott bicsaklott meg, amikor Hess nemet mondott az ajánlatra. A városfejlesztés lendülete persze erősebb volt, és a kisajátítási törvényre hivatkozva végül lebontották a házat.
Hogy pontosan mi zajlott le a felek között, és, hogy milyen mértékű volt a kártérítés annak sajnos nem sok részletét őrizte meg a történetírás, de a sztori folytatása nagyjából a következőképpen nézett ki. Hess West Village-i ingatlanából 1914-re mindössze egy 500 négyzethüvelykes (0,32 m²), háromszög alakú területet maradt az övé. Ezt megtarthatta, de ha nem lett volna elég kálvária az ötszintes épület elvesztése, a város megkérte Hesst, hogy azt a kis háromszöget is adományozza a városnak, mondván, immár egy forgalmas járdán található.
Dávid és Góliát csatájának utolsó felvonása 1922. július 27-én jött el, amikor egy mozaikból kirakott szöveg jelent meg Hess háromszögében, rajta a következő felirat: Property of the Hess estate which has never been dedicated for public purposes – azaz Hess tulajdona, amit sosem bocsátott közcélra. A tüske tehát ott volt Hessben évek múltán is. A város legkisebb ingatlanát egy bosszús mementónak szánta, de nem tartotta meg örökké: 1938-ban a mellette működő szivarüzlet tulajdonosa ezer dollárért megvette. Aki elsétál a Village Cigars mellett, ma is láthatja Hess üzenetét.
