Mint azt sokan tudjátok, múlthét pénteken végre megnyílt a nagyközönség számára a One Word Observatory, az új World Trade Center kilátója. Olvasónk, Judit kapott is az alkalmon és a hétvégén ellátogatott a toronyba. Néhány mondatban és egy videóban foglalta össze élményeit: 

2015. május 29-én hosszú várakozás után végre hivatalosan is megnyílt a One World Observatory Deck a One World Trade Center tetején. Míg a Rockefeller Center Top of the Rock kilátója a 70. szintre visz, az Empire State Building pedig a 86. szintig, addig a One World Trade Center 102. emeletéről elvezhetjük a csodálatos panorámát egész New York Cityre. Ha tiszta az idő egészen Coney Islandig ellátni a torony tetejéről. Az épületbe előre online is megvásárolhatjuk a jegyet, így megspórolhatjuk a hosszú sorban állást, mert időpontra kapjuk a jegyünket. A legolcsóbb felnőtt jegy ára 32 dollár, míg a gyerekjegy 26 dollárba kerül. De a látvány a liftben valamint az épület 102. emeletére felérkezve egy kisebb show valamint maga a látvány minden pénzt megár. Bátran ajánlom mindenkinek, hogy írja fel a bakancslistájára és ha New Yorkban jár semmiképpen ne hagyja ki ezt az életre szóló élményt.

26-án volt 38 éve, hogy Manhattan új népi hőst avatott egy szakállas fiatal játékkészítő személyében. 1977. május 26-ának reggelén George Willig nekiindult a WTC déli tornyának, hogy a homlokzat réseibe mélyítve maga készítette eszközeivel felmásszon Manhattan tetejére. Azon a csütörtök délelőttön 3,5 óráig egy emberként izgult érte a város; kevéssel tíz után már a csúcsról nézte a lent összegyűlt tömeget.

Hosszú pangás és az Empire State Building negyvenéves egyeduralma után a hetvenes évekre végre új lendületet vett a felhőkarcoló-építészet. 1972-ben a Világkereskedelmi Központ (WTC) egy tornya lett a világ legnagyobbja, két év múlva pedig már Chicagóban volt a cím a Willis (akkor még Sears) Towernél. Az újfajta felhőkarcolók, új magasságok felkavarták az állóvizet és építészeti az rekord, mint olyan része lett a közbeszédnek. Ez a közhangulat pedig sokakat megihletett. 

Willig mutatványa napján a WTC múltjában már két hősavatást volt. Az első hősre, Philippe Petitre semmiképp sem túlzás a jelző, a francia kötéltáncos olyat tett, amit még a Man on Wire című hibátlan dokumentumfilm elbeszéléseit hallgatva is beleborzong az ember. Petit hosszas tervezés és kockázatos előkészítés után érte el, hogy ő legyen az egyetlen ember a történelemben, aki drótkötélen végigsétál a WTC két tornya között. Illegálisan, biztosítás nélkül. Ezt követően olcsó kaszkadőr-mutatványnak tűnt Owen Quinn húzása, aki ’75 július 22-én ejtőernyőjével leugrott az északi torony tetejéről.

Willing itt még egyedül, rendőri felügyelet nélkül

Közel három évvel azután, hogy Petit nevét egész New York megismerte, George Willig készen állt, hogy megmássza a 110 emeletes déli tornyot. Az ekkor mindössze 27 éves queens-i srác szakmáját tekintve játékkészítő volt, erős kötődéssel a hegymászáshoz. ’77 május 26-ának reggelén a déli torony lábánál megkezdte 415 méteres útját a város tetejére. Nem volt biztosító kötele, nem volt kiépített pálya előtte, ahogy attól a pillanattól kezdve, hogy lábát elemelte a járdaszinttől közvetlen segítője sem. Maga készítette mászóeszközei voltak vele, amiket direkt úgy alakított, hogy a homlokzat illesztéseibe kapaszkodva végigmásszon velük a déli torony északkeleti sarkán. Egyszerű szerkezetek voltak, melyek ránehezedésre megkapaszkodtak, majd amikor George súlya lekerült róluk, kioldódtak. A működésüket ez a minden elemében kori felvétel szemlélteti.

George már magasan járt, amikor a rendőrök kiszúrták. Először csak egy zsaru volt, majd kettő, és hirtelen lettek vagy húszan – emlékezett vissza később öccse, Steve. Aztán elkezdtek kiabálni neki, hogy jöjjön le, meg hogy megöli magát. „Hé, te őrült, azonnal gyere le” ilyeneket mondtak. George egy pillanatra megállt, hátradőlt a hevederhámban és erős közhellyel élve, mégis alkalomhoz illően annyit válaszolt: csak egy út van, és az felfelé vezet.

A mászás előtti este nyugtalanul aludt, többször verejtékben ébredt, majd öt órakor egy kiadós reggeli után elindult. Szülei queens-i otthonában felvette öccsét, 6:20-kor értek a WTC-hez. Csütörtök volt, Dél-Manhattanben olyankor már nagy a pörgés. A két torony közti téren készítették elő az eszközöket. Később George elmesélte, hogy egy karbantartó arra sétált, amire rámosolyodott, és megpróbálta elterelni a figyelmét a felszereléséről. Valójában ekkorra már volt közvetlen tapasztalata a tornyok biztonsági személyzetével. Az elmúlt egy évben négy alkalommal járt ugyanitt. Késő este jött, hogy közelről is megnézhesse azt a szűk rést, ami több másikkal párhuzamosan fut végig az épületen, és amire az életét kell bíznia, ha meg akarja mászni a 415 méteres tornyot. Egyszer próbaképp fel is mászott pár métert, de egy biztonsági őr rajtakapta. Megúszta. Azt mondta, építészhallgató, aki egy biztonsági eszközt tesztel ablakmosóknak.

A dolgok igazán simán mentek a mászással azután, hogy elkezdte – mondta később Steve. A rendőrök rohangáltak fel-alá, mint a fejetlen csirkék. Senki sem tudta, mit kell tennie. Aztán jött egy fickó és azt mondta, mind le vagytok tartóztatva. Én, Jery (egy másik segítő) és Randy (George barátnője, aki csak a mászás kezdetére ért a helyszínre). Levittek a kikötői hatóság irodájába, ami az épületben volt. Percekkel később követte őket Ron Digiovanni, George barátja, aki csak akkor érkezett, mikorra George már a harmadik emeleten járt. Go, George, go! – kiabálta, ami elég volt ahhoz, hogy a rendőrök őt elvigyék.

Aztán ujjlenyomatot vettek tőlünk. Háromszor. Egyet a városnak, egyet az államnak és egyet az FBI-nak. Ezek után megbilincselték Jery-t és Ront, Randy-t és engem pedig egy székhez bilincseltek. Elég hamar kiderült, hogy én vagyok George testvére, és megkérdezték: George normális? Politikai céljai vannak? Kereskedelmi? Mondtam nekik, hogy épelméjű, nincs hátsó szándéka, a saját elégedettségére csinálja. Szóval ott ültünk, és idegesített, hogy nem látjuk mászni. Aztán egyszer bejött valaki, és mondta, hogy a 25. emeleten jár. Akkor már tudtuk, hogy nem kapják el.

Időközben hatalmas tömeg gyűlt a tornyok közti téren, és az épület fölött megjelentek a tévéstábok helikopterei. Lassacskán eljött az a pont, amikor a rendőrség érteni kezdte, hogy George tudja, mit csinál. Legalábbis a fejetlenség rendeződött, és az egyetlen bökkenő a hatvanadik emeleten érte George-ot. Ekkor egy állvány ereszkedett le fentről, rajta két rendőrrel. Egy a kikötői hatóságtól, egy öngyilkosokkal való kommunikációra szakosodott rendőr pedig a városiaktól. Tartott tőle, hogy akarata ellenére meg akarják menteni, ezért inkább elkerülte őket. Odébb csatolta magát egy másik illesztésbe, a rendőröktől távol, majd folytatta útját. A magabiztosságát látva a két rendőr felhagyott a kísérlettel, hogy letessékeljék. Kicsivel később egyikük még egy aláírást is kért tőle, amire George a következőt írta: A legjobbakat mászótársamnak. George Willig, 75. emelet. Innentől jó hangulatban kísérték végig a csúcsig. Viccelődtünk, beszélgettünk és kommentáltuk a látványt – mondta George.

Az út végig simán, váratlan veszélyek nélkül telt. George egyetlen problémája a illesztések apró szabálytalanságai voltak, ahol nem csúszott át könnyen a szerkezet, de erre is felkészült, és helyre ütögette a kisebb hibákat. 10:05-kor, bő három órával azután, hogy megkezdte a mászást, George átlépett az épület tetejének párkányán. Izgatottan, fáradtságot nem érezve első emberként megmászta a világ akkor tán legismertebb épületét. Azt mondta, a tetőről még hallotta a lent ünneplő tömeg hangját. Odafent rendőrök fogadták, gratuláltak neki. Volt, aki autogramot kért közülük, majd megbilincselték. Még a bilincs előtt felírta a nevét és a dátumot tetőre. (ezt később - talán e fotó kedvéért - megismételte) A felirat a torony 2001. szeptember 11-ei elpusztításáig ott maradt.

George-ból már a mászása alatt népi hős lett, és Dél-Manhattanban sokan máig emlékeznek a napra, amikor 38 éve népünnepélyt csinált egy csütörtökből. A mászásért három idézést kapott: egyet rendbontásért, egyet birtokháborításért és egyet az épület engedély nélküli megmászásáért. Az akció napján még arról volt szó, hogy a város 250 ezer dollárra perli majd az okozott felforgásért, de másnap találkozott Abraham Beame polgármesterrel, aki 1,1 dollárra csökkentette a büntetést – egy centre minden emeletért. Cserébe George megígérte, hogy sohasem fedi fel a mászási technika fontos trükkjeit, nehogy valaki utána próbálkozzon. 

George bilincsben

Ha tetszett George Willig története, feltétlen olvasd el Philippe Petit, a kötéltáncos sztoriját is. Ha pedig csak egy dokumentumfilmet néznél meg egy őrültről, aki hőssé lett a WTC tornyain, a Man on Wire/Ember a magasban tényleg zseniális alkotás. George mászásáról sajnos még nem készült ilyen mérvű film, de nem késő: 66 éves, Wikipédia-oldala szerint Kaliforniában éli napjait.

Posztsorozatunk következő vloggere sok szempontból hasonló a korábban bemutatott OckTV-hez. Ellentétben az OckTV testvérpárjaival, ő a legtöbb csínyvideójában egyedül szerepel, bár vannak közös produkciói más vloggerekkel. 

Facebook-lapja szerint, a magát csak Dennis Cee-nek hívott srác YouTube-csatornáját 2014. márciusában indította és mára közel 540 ezer feliratkozója van, a legnézettebb művét már 6,5 millióan látták. Ez inkább tekinthető egy társadalmi kísérletnek, mint egy klasszikus csínyvideónak. A videóban egy lánnyal próbál ismerkedni az utcán, aki végig sem hallgatja, azonnal elhajtja. Ekkor bukkan fel az OckTV-ből "Et", aki hajléktalanként egy kis aprót kér Dennistől. Dennis erre előkap egy vastag pénzköteget és leszámol egy tetemesebb összeget neki. Érdemes megnézni a reakciót: 

1915-ben felpörgött a háború Európában, megszületett Édith Piaf, Orson Welles és Frank Sinatra, a magyar származású William Fox pedig megalapította a világ egyik legmeghatározóbb filmstúdióját. 

Ez az év New Yorkban csak épp annyira volt mozgalmas, mint az évtizedben bármelyik másik. A város rohamtempóban épült, ezrek telepedtek itt le hetente, és New York ekkorra vitathatatlanul megnyerte felhőkarcoló-építészeti belharcát Chicagóval szemben. A fotóművészet kevés emléket őriz 1915 New York-járól, ebből a kevésből gyűjtöttük ezt a tizennégyet.

A Brooklyn híd karbantartását végző munkások a magasban 1915. december 3-án. A Manhattant Brooklynnal összekötő acélkábeles függőhíd ekkor már 32 éve szolgált

Mit szólnál, ha a metrón öledbe ülne egy srác, majd megkérdezné: mizu? És ha ugyanez a srác a nyílt utcán rugdosná a saját gyerekét? New York méltatlanul ismeretlen vloggereiről indítunk posztsorozatot, az OckTV-vel kezdünk.

A prank-, azaz a csínyvideózást nálunk fájdalmasan félreértették a tévék, a YouTube vloggerei azonban megmutatják, milyen ez a műfaj, ha jól csinálják. Az efféle videókészítés New Yorkban legszebb hónapjait éli, több egymástól független és egymást részben fedő társaság kezdett prankvideógyártásba az elmúlt évben. Kezdésnek itt egy gyöngyszem az OckTV videóiból: tessék, ilyen az, ha egy átverésnek tétje van:

A világon eddig egyedülálló kutatásról publikált a Wall Street Journal. A Weill Cornell Orvostudományi Egyetem kutatói a New York-i metróhálózatot vizsgálták. Mikrobák után kutattak, így első ízben hozták létre egy város ilyen jellegű genetikai profilját. Tizennyolc hónapig gyűjtötték a mintákat és járták végig New York mind a 466 metróállomását. Egészen elképesztő eredményre jutottak: többek között bubópestisért, lépfenért és agyhártyagyulladásért felelős kórozozók is képviselik magukat a 8 milliós metropoliszban. 

Kezdjük mindjárt a tényeknél: a New York-i metró koszos. A sínek között ismeretlen eredetű, szeméttel teledobált pocsolyák között szaladgáló patkányok mindennapos látvány egy peronon álldogáló számára. A helyieknek ez már fel sem tűnik, egyszerűen a hatalmas város és a metróhálózat méretének számlájára írják. Legalább elvisz bárhova, gondolhatják, és teljesen igazuk van. Megvan a metró saját romantikája, mi sem éreztük soha magunk kellemetlenül miatta. Dr. Christopher Mason és csapata azonban az emberi szem számára láthatatlan kórokozók mindennapjaiba szeretett volna betekintést nyerni. Milyen baktériumok, milyen arányban uralják a hálózatot, ahol naponta öt és fél millió ember fordul meg? Többek között ezekre a kérdésekre keresett választ Dr. Mason. 

Dr. Mason munka közben