A turistanegyedektől távol, fent a 114. utcán, két lakóház közé szorítva áll Manhattan relatív kevés természeti látnivalójának egyike. Egy óriási szikla, ami átvészelte a kerület épülettengerének szinte mindent letaroló terjeszkedését.
Morningside Heights messze nem Manhattan legfelkapottabb városnegyede. A Columbia Egyetem miatt ugyan van itt pörgés, de az a kevés turista, aki erre téved, legfeljebb Ulysses S. Grant síremléke miatt teszi. Pedig ha tudnák, hogy nyolc utcával lejjebb egy olyan érdekes látnivalót láthatnak, amiről a New York-iak se nagyon hallottak még, talán megérne nekik egy kis sétát a Rat Rock. A nemrég újraindított szuper New York-i blog, a Gothamist járta körbe most a nagy túlélőt, a 114. utca óriási csillámpalaszikláját.
Manhattanben már nem sok helyen látni nyomát, milyen volt a sziget, mielőtt telelakták az emberek. Egy sok százmillió éves kőzet, a csillámpala azért itt-ott megmaradt a felszínen, a kerület parkjaiban a legkönnyebb belefutni. A Central Park például tele van óriási ilyen sziklákkal, meg is lehet mászni őket, máskülönben a beépített területeken nem kegyelmeztek a város építői: a felszíni sziklákat elbontották vagy befedték még az 1800-as évek nagy területrendezései idején.
Egy kis eredeti Manhattan a terjeszkedő város épületei között. Ez itt a Riverside Drive-on, a 93. utca magasságában 1903-ban még álló szikla. Az 1800-as évek elején még tele volt ilyenekkel a sziget, száz év alatt szinte az összes eltűnt, ma már leginkább csak parkokban látni
Egy lakónegyed mélyén, a 114. utca járdája mellett, közvetlen a kerítés mögött van a Rat Rock egyik vége. Innen terpeszkedik befele az épületek között harminc méter mélyen és néhol kilenc méter magasan. Nevét a helyiektől kapta, állítólag ugyanazért, mint amiért a Central Park híres szikláját is így keresztelték el: szeretik a patkányok, sőt fészkelőhelynek használják a sötét zugait. Ahogy a Gothamist képein látni, amennyire lehet, szorosan lett körbeépítve, csak annyi négyzetmétert hagytak kárba veszni az építők miatta, amennyit muszáj volt.
Hogyan úszhatta meg a Rat Rock? A sorházak körülötte még 1896-ban épültek ide, akkoriban egész nagy területen ment erre az ingatlanfejlesztés; messze nem volt annyira értékes az építési terület, mint manapság, a sziklát egyszerűbb és olcsóbb volt megkerülni, mint elbontani. Ettől még érdekes, hogy a helyén maradhatott, miközben azokban az évtizedekben száz-, talán ezerszámra gyalultak le ekkora és ennél nagyobb sziklákat a sziget északi felén.
A Rat Rockot környező épületek ma a Columbia Egyetem ingatlanai, azaz lényegében a szikla is az egyetemé, de az nem tervezi lebontani, így lassan kimondhatjuk: a Rat Rock sok millió év után Manhattan azon kevés csillámpalaszikla-túlélőjének egyike lett, ami megúszta a kerület kompromisszummentes beépítését. Egy másik nagy túlélőért még ennél is sokkal északabbra kell menni, a Benett Avenude-n áll ez a nagyobb, de kevésbé rejtett palaszikla:
Ha bírod az ilyen alig ismert, rejtett látnivalókat, az észak-manhattani autószerelő műhelybe zárt boltív sztorija is tetszeni fog, itt olvashatsz róla.