A turistanegyedektől távol, fent a 114. utcán, két lakóház közé szorítva áll Manhattan relatív kevés természeti látnivalójának egyike. Egy óriási szikla, ami átvészelte a kerület épülettengerének szinte mindent letaroló terjeszkedését.

Morningside Heights messze nem Manhattan legfelkapottabb városnegyede. A Columbia Egyetem miatt ugyan van itt pörgés, de az a kevés turista, aki erre téved, legfeljebb Ulysses S. Grant síremléke miatt teszi. Pedig ha tudnák, hogy nyolc utcával lejjebb egy olyan érdekes látnivalót láthatnak, amiről a New York-iak se nagyon hallottak még, talán megérne nekik egy kis sétát a Rat Rock. A nemrég újraindított szuper New York-i blog, a Gothamist járta körbe most a nagy túlélőt, a 114. utca óriási csillámpalaszikláját.   

Manhattanben már nem sok helyen látni nyomát, milyen volt a sziget, mielőtt telelakták az emberek. Egy sok százmillió éves kőzet, a csillámpala azért itt-ott megmaradt a felszínen, a kerület parkjaiban a legkönnyebb belefutni. A Central Park például tele van óriási ilyen sziklákkal, meg is lehet mászni őket, máskülönben a beépített területeken nem kegyelmeztek a város építői: a felszíni sziklákat elbontották vagy befedték még az 1800-as évek nagy területrendezései idején.

Egy kis eredeti Manhattan a terjeszkedő város épületei között. Ez itt a Riverside Drive-on, a 93. utca magasságában 1903-ban még álló szikla. Az 1800-as évek elején még tele volt ilyenekkel a sziget, száz év alatt szinte az összes eltűnt, ma már leginkább csak parkokban látni 

Egy lakónegyed mélyén, a 114. utca járdája mellett, közvetlen a kerítés mögött van a Rat Rock egyik vége. Innen terpeszkedik befele az épületek között harminc méter mélyen és néhol kilenc méter magasan. Nevét a helyiektől kapta, állítólag ugyanazért, mint amiért a Central Park híres szikláját is így keresztelték el: szeretik a patkányok, sőt fészkelőhelynek használják a sötét zugait. Ahogy a Gothamist képein látni, amennyire lehet, szorosan lett körbeépítve, csak annyi négyzetmétert hagytak kárba veszni az építők miatta, amennyit muszáj volt.

Hogyan úszhatta meg a Rat Rock? A sorházak körülötte még 1896-ban épültek ide, akkoriban egész nagy területen ment erre az ingatlanfejlesztés; messze nem volt annyira értékes az építési terület, mint manapság, a sziklát egyszerűbb és olcsóbb volt megkerülni, mint elbontani. Ettől még érdekes, hogy a helyén maradhatott, miközben azokban az évtizedekben száz-, talán ezerszámra gyalultak le ekkora és ennél nagyobb sziklákat a sziget északi felén.

A Rat Rockot környező épületek ma a Columbia Egyetem ingatlanai, azaz lényegében a szikla is az egyetemé, de az nem tervezi lebontani, így lassan kimondhatjuk: a Rat Rock sok millió év után Manhattan azon kevés csillámpalaszikla-túlélőjének egyike lett, ami megúszta a kerület kompromisszummentes beépítését. Egy másik nagy túlélőért még ennél is sokkal északabbra kell menni, a Benett Avenude-n áll ez a nagyobb, de kevésbé rejtett palaszikla:

Ha bírod az ilyen alig ismert, rejtett látnivalókat, az észak-manhattani autószerelő műhelybe zárt boltív sztorija is tetszeni fog, itt olvashatsz róla.

Egyenesen a New York-i színházi élet mélyéről, a városban élő és játszó Nagy Fruzsinától kaptunk egy ötpontos ajánlót a városi kultprogramokhoz. Ha New York-ban jársz és megnéznél valami eredeti előadást, de fogalmad sincs, merre keresd, ez a poszt egy hasznos mankó lesz.

Fruzsi évek óta éli a fiatal New York-i színészek életét. Még 2016-ban végezte el a NYU-Stella Adler konzervatóriumot, a város neves színészképzőjét, azóta pedig egyszerre építi színházi és filmes karrierjét – sőt, gyerekkora óta fejlesztett balett-tudásának hála táncos darabokban is játszik. Az idei éve eddig leginkább különféle rövidfilmekről szól, a Vacant Light Production még készülő új projektjében ráadásul főszerepet játszik, szeptemberben pedig mi is meglátogatjuk majd egy kamerával. Arról a projektről és Fruzsiról bővebben majd később, most pedig az a bizonyos öt kulturális program, amit nem érdemes kihagyni, ha New Yorkban jársz Fruzsi ajánlásában:

St. Ann's Warehouse - a legizgalmasabb színház a városban

A Brooklyn híd lábánál található Off-Broadway színház olyan darabokat tűz műsorra, aminek a mondanivalója valamiért úttörőnek számít akár az Államokban, akár külföldön. Itt láttam tavaly a People, places & things című előadást, a legjobb darab volt, amit talán valaha láttam, főszerepben Denise Gough-gal, aki Laurence Olivier- és Obie-díjat is kapott az alakításáért. Az előadás a londoni West End-ről került New York-ba és a St.Ann's-ben kapott néhány hetet.

Egy hatalmas raktárépületben alakították ki a színházat, a színpad és a nézőtér úgy van kitalálva, hogy gyakorlatilag minden egyes panel mozgatható, így a színpad technikai megoldások száma végtelen, olyan bravúrokat láttam itt, amelyeket csak a legdrágább Broadway színházak engedhetnek meg maguknak. A különbség annyi, hogy itt nagyon más minőségű szórakoztatásban van az embernek része, mint mondjuk a Lion King-en. A jegynek megkérik az árát ugyan, de ha hajlandó vagy az előadás előtt néhány órával sorba állni 'rush ticket'-ért, akkor egész olcsón megúszható a dolog. Szerintem nem szabad kihagyni.

A St. Ann's warehouse honlapja: stannswarehouse.org/

Sleep no more - interaktív színházi élmény

A brit Punchdrunk társulat színházi produkciója, amelynek a Manhattan nyugati szélén álló, szürreális McKittrick Hotel ad otthont. A nézők amint belépnek a szinte vaksötét hotelbe, minden ingóságukat egy ruhatárban kell hagyják, nem lehet használni a telefont sem. Kap mindenki egy francia kártya lapot és egy gyertyákkal világított folyosón keresztül egy húszas évek beli bárba érkezik, ahol szól a jazz, gyönyörű énekesnők és hoszteszek szórakoztatják az egybegyűlteket és meg lehet inni egy-egy pohár pezsgőt.

Fél óra múlva elkezdik szólítani a vendégeket a kártya lapok szerint, és egy hasonló maszkot adnak rád, mint amit Kubrick Tágra zárt szemek című filmjében viselt Tom Cruise. Betessékelnek egy lifthofba, ahonnan elindul az utazás immár a maszkban egy képzeletbeli világba, ami nagyon is testet ölt és megfoghatóvá válik körülötted ahogy a sötét folyosókon haladva kibontakozik körülötted az előadás. Követheted a színészeket, akik többnyire szavak nélkül adják elő Shakespeare Machbeth-jét a hotel teljes területén. Ahogy végig követed az egyes szereplőket, elhagyatott hotel szobákat, a temetőnek, bálteremnek vagy éppen egy hatalmas erdőnek berendezett termeket (hogy csak néhányat említsek), mint egy nyomozó szedegeted össze a történet darabjait. A színészek bevonják a nézőket is itt ott, de nem akarok minden poént lelőni... Az egész nagyjából 2-3 óráig tart, egy semmihez sem fogható élmény.

Jegyfoglalás a McKittrick Hotel honlapján, itt. 

BAM - Brooklyn Academy of Music

A BAM egy fogalom a New York-iak körében. Úgy kell elképzelni mint egy kulturális központot, de a helyszínek szét vannak szórva Brooklyn Carrol Garens nevű negyedében.

Kiváló nemzetközi színházi filmes, táncos és persze zenei előadásokat kínálnak. Általában van valamilyen politikai felütése a produkcióknak, sok afrikai-amerikai és külföldi művészt szerepeltetnek. Egy olyan összművészeti központot kell elképzelni, amely többnyire befogadó színházként működik, ahol az előadások üzenete számít, és nem feltétlenül a Broadway-re annyira jellemző jegyárbevételi csúcsok döngetése. Októbertől Decemberig a Next Wave Fesztiválnak ad otthont, ami az itteni kortárs művészet egyik legnívósabb eseménysorozata.

A BAM honlapja: bam.org.

Socrates Sculpture Park - kültéri mozi Queens eldugott részén

Ingyen jógától, filmfesztiválon át, tánc előadásokig van minden. Távol esik a manhattani nyüzsgéstől, ami azt jelenti, hogy viszonylag sokat kell ide utazni, de a nyugalom és a programok megérik. Hatalmas szobrok vannak kiállítva, ami sok művészt inspirál és mindig van valami kapcsolódó kiállítás vagy performansz a nyári hónapokban. Érdemes egy piknikkosarat hozni és az egész napot itt tölteni.

A Socrates Sculpture Park programjairól a park honlapján: socratessculpturepark.org

Manhattan Shakespeare Project - csak nőkből álló színházi társulat

A New York-iak imádják Shakespeare-t. Lépten-nyomon Shakespeare-művek bukkannak fel valamilyen formában a mindennapjainkban itt, főleg nyáron (Shakespeare in the Park csak az egyik példa a több tucat közül), de nehezen tudnék választ találni a mértjére. Ez a társulat csak nőkből áll. Ahogyan a Viktoriánus shakespeari színházban férfiak játszottak minden szerepet, e szerint a koncepció szerint csak nők játszhatnak. Ha annyira szereted Shakespeare-t mint itt majdnem mindenki, akkor ne hagyd ki, nevess, sírj, tényleg nagyon jók az előadások és gyakran adnak elő szabadtéren, a felhőkarcolók közötti parkokban, ami csak fokozza az élményt.

A Manhattan Shakespeare Project honlapja itt.

Ezek voltak Nagy Fruzsina ajánlásai New York-i kulturális programokhoz. Ha azt is megnéznéd, miket ajánl Fruzsi a városban lazulós estékre, arról a Balázs utazik blogon olvashatsz, itt. Ha pedig Fruzsi munkásságában merülnél el jobban, íme a honlapja, és az IMDb-profilja.

Ha New York legrosszabb hoteljeiről esik szó, biztosan elhangzik egy név: World Hotel. A hírhedten borzasztó hely, ahova meglepően sok magyar is betéved – sőt, még értékelést is ír ottani élményeiről.

Katasztrofális! Gusztustalan, használhatatlan fürdő, és wc. Takarítás nincs. Ágyneműhuzat nincs, stb. Viszont csótány az van – a World Hotel egy magyar vendégének kalandjai, amit a Booking.comon osztott meg. Furcsamód a világ egyik legnagyobb szállásközvetítő oldala évek óta kínálatában tartja a Worldöt, ami jó ideje már a legrosszabb New York-i szállás az oldalon. Most épp 4,7 pontos értékelésen áll a tízből, amivel az egyetlen hotel öt pont alatt a városban.

Gardrób ablak nélkül, minden áthallatszik, koszos! Lopnak a vendégek, nem köszönnek az alkalmazottak. Takarót kellett vennünk mert koszos volt!! – ezt már Urbantsek írja 3,8 pontos értékelése mellé, majd megfejti, miért foglal itt mégis bárki: Egyedül a hely volt szuper helyen. A Kínai negyed tényleg jó hely. Mármint jó helyen van, lényegében New York központjának része, a Worldből pedig lesétálható távolságra van a város turisztikai látnivalóinak úgy a kétharmada. Valószínű ez az, amiért sokan beleugranak a foglalásba, mivel még sok környékbeli hosztelnél is olcsóbban adják itt a fürdőszobás szobákat.

A gyenge forint ellenére is találni augusztusra húszezer forint alatt szobát éjszakára két főnek a Worldben, ami nemhogy Manhattan jobb környékein, de még a külkerületekben is jó árnak számít a nyári szezonban. Ezzel szívhatja magához a vendégeket, akik közt azért akad sok olyan is, aki leírja, hogy ennyiért nem várt többet. Valószínű ők nem futottak bele a Wolrd hírhedt csipkedős bogaraiba, amiről sok rémtörténet kering a neten.

Ketten utaztunk, a szoba annyira kicsi volt, hogy a két bőröndünk alig fért be, a szobában nem egy bogárral találkoztunk, fürdőszoba kritikán aluli (eldugult wc stb.) – így Barbi. Egy holland vendég pedig arról ír, hogy megjárták Ázsiát, Óceániát hátizsákkal, de itt két napig bírták, aztán a rengeteg rovarcsípéssel együtt átköltöztek egy másik hotelbe. Ahogy a bogarak is velük, amik addigra beköltöztek a táskáikba, ruháikba.

Ha már közszolgálati hotel nem ajánlásnál tartunk, ott a Booking New York-i listáján három tized ponttal jobbra értékelt, 5/10-es Bowery Grand Hotel pár utcával északra, de szintén a központban. Dániel 2,5-es értékelése felér egy figyelmeztetéssel: Semmi nem tetszett. Higiénia egyenlő a nullával, igénytelen szobák, meg igénytelen volt maga az egész hotel. Gusztustalan szállás, szúnyogokkal és poloskákkal. Undorító volt az egész hely. Lehetőleg senki ne menjen oda.

Boglárka se jó emlékekkel hagyta ott a Bowery-t: Hosszú a lista. Az ablakon és tűzlépcsőn ki-be jártak a rosszabbnál rosszabb kinézetű hajléktalanok használni a folyosó mosdóját, amit a portáról nem lehetett látni. Büdös és hangos volt, a mosdókból folyt a víz, penészes volt a fal. Nyilván a Bowery mellett is az ára szól: a környék olcsóbb szobaárainak bő a feléért, húszezer forint alatt lehet itt kétfős szobát találni a főszezonban.

Tanulság? Mit csináljon, aki relatív olcsón úszna meg egy New York-i utazást, de nem akar poloskákat? 

Fel lehet adni Manhattant. Elsőre riasztó lehet valamelyik külkerületben megszállni, de a busz és a metró mindent behálóz, a város nagy részéről lehet bejárni a felkapottabb részekre ingázva. Brooklyn északnyugati és Queens nyugati fele legalábbis bevállalható. Néhány jobb szálloda vállalható távolságra:

 – A Giorgio Hotel és a Hotel Nirvana az East Riverhez közel, harmincezer forint/éj körüli szobaáron.

 – Kicsit keletebbre a The Queens Hotel se rossz választás kábé ugyanennyiért.

Szintén vállalható húzás a Hudsonon túlra foglalni. Ez ugye már New Jersey, de a távolságok még innen is kicsik, az árak pedig lényegesen jobbak, mint New York-ban:

 – Super 8 by Wyndham North Bergen NJ/NYC Area 25-30 ezer forintért a főszezonban.

 – Gyakran ajánljuk Secaucust is, ahol egymást érik a korrekt árú, jó színvonalú hotelek. Ha itt készülsz foglalni, mindig csekkold, hogy van-e a szállodához közel buszmegálló és hogy onnan megy-e busz direktben Manhattanbe. Ha igen, nincs buktató. Sőt, sok szállodának saját transzferszolgáltatása van Manhattanbe a turistáknak.

Ha magyar szállásadónál szállnál meg, érdeklődj nálunk emailben, talán tudunk segíteni relatív olcsón szállást találni. Bővebb infó erre: Olcsó szállás New York-ban.

Sarah Cooper öt évet élt New York-ban, mielőtt San Franciscóba költözött volna. A Keleti-Part és a Nyugati-Part legmenőbb városait ismerte meg lakva és a lehető legkönnyebben feldolgozható módon, rajzos képpárokban dolgozta fel, mi a különbség a kettő között.

Az alkotó honlapja pedig: thecooperreview.com.

New York sem marad tüntetés nélkül április 14-én szombaton, egy csapat helyi magyar Jöjjünk össze a demokráciért! néven szervez megmozdulást a budapesti tüntetéssel egy időben. A szervezők a Washington Square Parkba várják az érdeklődőket szombat délre – őket kérdeztük az eseményről.

Washington Square Park

Hogy jött a tüntetés (ha nevezhetjük annak) ötlete, miért érzitek fontosnak, hogy a New York-i magyarság is megmutassa magát?

Már a szavazatszámlálás vége felé szóba jött, hogy össze kellene hozni egy találkozót a helyi magyarsággal, hogy beszélgethessünk a választás kimeneteléről, arról hogy a jövendő parlament összetétele merre fogja kormányozni az ország, a családaink, és a szabad demokrácia sorsát az elkövetkezendő években, akár évtizedekben. Az utóbbi nyolc év elég ijesztő példát állít, ha az ember megpróbálja megválaszolni ezeket a kérdéseket, és ez természetesen mindannyiunk életét befolyásolja akárhol is éljünk a világban, hiszen mind magyarok vagyunk. Mikor a diákok meghirdették a szombati budapesti tüntetést, adta magát a lehetőség, hogy mi is összejöjjünk, és támogassuk őket a távolból.

Könnyű megmozgatni a New York-i magyarságot, ha a magyar közéletről van szó? Mennyire téma ez ott?

Az utóbbi négy-öt évben több sikeres megmozdulás is volt New York-ban, egyre növekvő számú érdeklődővel és résztvevővel. Mindannyiunkat millió szál köt Magyarországhoz, így a legtöbb résztvevő naprakész információkkal érkezik a magyar közéletről, magyar politikáról. A célunk mindig is az volt, hogy egy olyan fórumot hozzunk létre, ami nem kirekesztő, ahol őszinte beszélgetés és vita folyhat Magyarországról, és azt hiszem ezt sikerült is elérni. Talán a legjobb bizonyítéka ennek, hogy a közösség soha nem találta fontosnak, hogy vezetőt, vagy irányító egyéniséget válasszon az élére, ehelyett évről évre organikusan alakítja magát és összetart, mindig változik hogy éppen melyikünk szervez valamilyen találkozót, közös programot.

Hogyan reagáltak az amerikai ismerőseitek a magyarországi választás eredményére, egyáltalán mennyire érdekel ez bárkit a környezetetekben a magyarokon kívül? Kérdezgetnek az amerikai ismerőseitek róla, értik, hogy miért háborodtak fel sokan országon belül és kívül a választás után?

Magyarország az utóbbi években rengeteg nemzetközi médiafigyelmet kapott, például az itteni vezető lap, a New York Times is rendszeresen foglalkozik a Mo-i eseményekkel, sajnos legtöbbször elszomorító, egy működő demokráciában élő embereknek ijesztő események miatt. A legtöbb helyinek van némi fogalma arról mi is folyik az országban, és gyakran érdeklődnek a legújabb hírekről. Sokan jártak Magyarországon és emlékeznek, hogy Magyarország a rendszerváltást követően sokáig a régió egyik éllovasa volt. Egyre többen vonnak bizonyos párhuzamokat a magyar vezetés, és a jelenlegi amerikai elnök között, ami természetesen jelentősen megnöveli a helyi érdeklődést a magyarországi események iránt.

Miért a Washington Square Park lett a helyszín? Négy éve is tüntettek magyarok a városban, akkor a Magyar Konzulátus előtt. Nem gondolkoztatok ti is azon a helyszínen?

Több összejövetelünk is volt már a Magyar Konzulátus előtt, ahol azon kívül hogy a párt képviselői kijönnek lefotózni, vagy ránk hívják a rendőrséget (akik felvilágosítják őket arról, hogy törvényes demonstráció zajlik épp), nem sok interakcióra van lehetőség, hiszen az épület egy csendes, nem túl frekventált utcában van. Olyan helyen szerettünk volna összejönni, ami jelképes (történelmileg is és mostanság is a WSP sok fontos tüntetés színhelye), központi elhelyezkedésű, és ahol lesz lehetőség beszélgetni akár a helyi érdeklődőkkel is.

A négy évvel korábbi tüntetés résztvevői

Mi lesz a menetrend? Lesznek beszédek, transzparensek?

Ahogy már említettem, a legtöbb összejövetelünk a párbeszédről szól. Tervezünk transzparenseket készíteni, és valamilyen jelképes gesztust is ki fogunk találni, amire már több példa volt a múltban, de formális beszédek nem lesznek ezen az összejövetelen.

A szervezők a tüntetés motivációjaként még hozzátették: itt is nagy volt a választási kedv, érezhetően többen szavaztunk mint 4 éve, minden ismerősünk szavazott és nagy érdeklődéssel várta az eredményeket. Meglep minket, hogy szombatig nem hirdetnek végleges eredményt, főleg a már eddig nyilvánosságra került rendellenességek és furcsaságok miatt. Ugyanis a választások tisztaságába vetett bizalom a demokrácia egyik alapja.

Ha New York-ban vagy és érdekel a megmozdulás, szombat délben irány a Washington Square Park. További infók az esemény Facebook-lapján.

A 20-as, 30-as évek New York-ja sok jó fotós gyűjtés témája volt már, videót viszont nem sokat találni akkorról. Hát még színeset. Pedig nagyon aktív évek voltak ezek, itt lépte le New York a világot felhőkarcoló-építésben.

Manhattan első felhőkarcolóinak vasgerendáin védőfelszerelés nélkül kapaszkodó építőmunkások, a Chrysler Building art deco sasfejének rögzítése, sok-sok panorámakép a húszas évekbeli, egyre magasodó New Yorkról a magasból – ezeket mind megnézheted mozgóképen. A Smithsonian Intézetnek köszönhetjük ezt az utólag színezett kétperces videót a huszadik század első harmadából. Az America in Color-projetkből való, aminek többi videóját itt találod, ez itt pedig akkor az a bizonyos két perc:

Megnéznél még pár jó fotót Manhattan első felhőkarcolóinak építőiről? Akkor ajánljuk Kilenc ritkán látott fotó Mahattan építőiről című posztunkat vagy az Így épültek ők-sorozat első részét.