Utaztunk vagy egy tucat különböző légitársasággal eddig, ezért most úgy döntöttünk, a tapasztalatok alapján ítélkezünk a British Airways-ről. A blog rendszeres olvasói már tudhatják: velük mentünk nyáron New Yorkba, arra az útra, amiért a blog is született.
Az értékelést a Budapest–London, London–New York, New York–London, London–Budapest útjaink alapján írtuk. Egy nagy légitársaságnál talán fontosabb szempont, hogy mit nyújt egy tengerentúli járaton, így inkább az azon tapasztaltakra helyeztük a hangsúlyt.
Egy menü a British-en
Ár: A teljes út ára egy főnél 129800 forint volt. Ez jó ár, főleg, hogy úgy érezzük, minőséget kaptunk érte. Kijevi átszállással lett volna egy kevéssel olcsóbban is, de kétes hírű társasággal nem akartunk menni. (9/10)
Kényelem: Mind a ketten alulról súroljuk a két métert, így nem nekünk való a hosszú üldöklés szűk sorokban. Az első osztályra nincs keret, így marad a turista. A British-en ritka jól éreztük magunkat. Az üléstámlákba szerelt kijelzőn rengeteg játék, több száz film és zenealbum közül lehetett választani, ami segített elütni az időt, a repülőkön rendszeresen gondot okozó hideg pedig a kapott takarók miatt nem okozott gondot. Az ülés puha volt, alig viselt meg az út. (10/10)
Kaja: Ahogy az megszokott, egy rövid úton, mint amilyen a Budapest–London és a London–Budapest is volt, szendvicseket kaptunk. Ez pont elég egy 1,5-2 órás útra. A tengerentúli járaton két nagyobb kaja volt és jött néha még tea, kávé.
A vega, vagy bármilyen más külön menüt jobb előre igényelni. Az odaútnál mi csak egy nappal indulás előtt jelöltük be a külön kérést, és a repcsin volt is egy apróbb gond belőle. Nem érkezett meg időben a kérelem, ezért nem azt kaptam először, amit akartam. Az ilyenekre persze fel vannak készülve, de jobb előre gondolkodni.
– Vega (Dávid): A Lacto-ovo menüt kértem. Meg nem tudnám mondani, hogy mi volt a kaja, annyira rég volt már, de tudom, hogy ízlett. (9/10)
– Húsos (Ákos): Alapjában véve ódzkodom a repülős kajától, valahogy nem bírja a gyomrom. Ennek ellenére csak jót tudok mondani a Britishről. Finom volt, meleg. Egy olcsó étterem szintjét könnyen hozzák. (9/10)
Stewardok/stewardessek: A szép stewardessek mítosza (sajnos), egyike a leghamisabb repülős sztereotípiáknak. Talán a polgári repülés kezdetéről maradt fenn ez az általánosítás, amikor még keményebb volt a rosta, de mára kb. semmi alapja ennek. Csinos stewardess, de még csak helyes steward sem akadt az útjainkon. Angolok ők, na. Nem szép emberek, így aki babaarcú kísérőre vágyik, szűk uniformisban, vagy akár anélkül, annak a mexikói Mexicana, az ír Ryanair, vagy az orosz Aeroflot légitársaságokat ajánljuk. (6/10)
Kiszolgálás: Kiszolgálásban talán világelsők. Segítőkészek, mosolygósak és barátkozók voltak az elsőtől az utolsó pillanatig, így ennél a pontnál nem tudunk rosszat mondani. (10/10)
Megbízhatóság: Egy út alapján ezt nem lehet megítélni. Pontosan érkeztünk mindig, igaz, egy indulásnál volt, hogy csúsztunk, de a célig utolértük magunkat. (10/10)
Ő hozott Londonig
Jó emlékeket őrzünk a British Airways-ről. Bármikor szívesen utazunk velük a jövőben is.
