Szokás szerint nem siettem el a bőröndbe pakolást. A családi nyaralásokkor általában két nappal az indulás előtt szánok rá időt, hisz sosem lehet tudni mikor kell az a körömcsipesz, amit a legtöbb utazó a szépen összehajtott ruhák alá, a pipere cuccok közé csomagol; és a kedvenc ruháimat sem szeretem napokra nélkülözni. Most nem feltétlen ezért, egyszerűen csak lustaságból maradt az utolsó pillanatokra a pakolászás.
Mindenkinek van bejáratott technikája erre. Aki már látta hogyan bánnak a bőröndjével egy-egy repülőtér rakodómunkásai, annak nincsenek naiv gondolatai a biztonságos poggyászkezelésről. Szívszorító látni ahogy zuhan, repül, vagy csak satuba fogva szorul legfontosabb útitársunk, a bőrönd.
Törölköző alulra, a ruhák felülre, közé pedig minden, ami törhet. A már említett tapasztalatok miatt legtöbbünk ezt a módszert választja, ez a lehető legbiztosabb. Most némileg eltértem ettől. Sok törhetőt nem viszek magammal, ami sérülékeny az elfér a kéziben. Egyedül egy cipősdobozért aggódom picit, mert azt teleraktam mindenféle kint nem kapható magyar élelmiszerrel (leveskockák, erőspaprika...) és félek, hogy meg lesz nyomorgatva, de azt is bevédem amennyire lehet.
Most élesítem a posztot és megyek aludni. Reggel koránkelés, készülődés, majd indulás a reptérre. Mozgalmas egy nap lesz, de jelentkezünk, amint tudunk. Addig is itt van néhány kép másodszámú útitársamból.
Pólók tornya.
Simán beférne ide még 8-10 rúd dinamit.
Szúrtam mindegyikre vagy 10 lukat, nehogy kidurranjon a csomagtérben.
