Ahogy annak már több bejegyzésben is hangot adtunk, Manhattan az ellentétek szigete – az építészetében épp úgy, mint lakóiban. A betondzsungel egységét óriási parkok szakítják meg itt-ott, ami az egészet nagyon élhetővé teszi.
A kerület tervezésénél és a városrendezés alatt törekedtek rá, hogy kellő zöldterület maradjon fenn. Battery, Washington Square, Central, Marcus Garvey, Morningside, High Bridge – jobbnál jobb parkok születtek így, amelyek mára mind saját stílussal bírnak. Az itt lakók előszeretettel használják ezeket sportolásra, kikapcsolódásra. Legtöbbjüknek van egy kedvence, ahol eltölti szabadideje jelentős részét.
Ha a legszebb nem is, de mindenképp a legérdekesebb mind közül a High Line Park. A Chelsea városrészt magasvasútként átszelő komor acélmonstrum mára egy valóságos oázissá lett az utcaszint fölött. Harminc éve még tehervagonok robogtak itt, ma pedig a szerelmesek és pihenni vágyó New York-iak andalognak a rideg síneken, a zöld lombok között.
A pálya története alatt rövid ideig állt szolgálatban. 1934-ben adták át és akkoriban még nagy szükség volt rá, hogy az épülő város gyárait, raktárait kiszolgálja. A hatvanas években azonban nagy hanyatlásba kezdett, majd évtizedekig használatlanul állt. A legutolsó szerelvény 1980-ban haladt át rajta – egy fagyasztott pulyka-szállítmány volt.
A vonal valamikor régen
Az egyre csak romló állapotú, rozsdás szerkezet idővel zavarta a közelben lakókat, és a kilencvenes évek végére a legtöbben már a lebontásáért küzdöttek. Egy 1999-es lakossági fórumon a megtartásáról vitáztak. Mindössze ketten, Joshua David és Robert Hammond voltak a megmentés mellett, és az sem segítette a fennmaradást, hogy New York akkori polgármestere, Rudolf Guliani is a rombolás-pártiak táborában volt.
Remek hely egy kis szünetre a munka alatt
1999 őszén Hammond és David létrehoztak egy társaságot High Line Barátai (FHL) néven, és felvették a harcot a lebontás ellen. Kezdetben nem volt céljuk a park létrehozása, egyszerűen csak rajongtak a szebb napokat látott monstrumért és nem akarták, hogy eltűnjön. Ahogy bővült a támogatók tábora, sorra születtek az ötletek a lehetséges hasznosításról. A parkosítás, közterek építése látszott a leginkább életképes megoldásnak, Guliániék hivatala azonban ezeket az ötleteket sorra ellenezte.
Mint egy zöld folyó, úgy úszik keresztül a városrészen
Michael Bloomberg 2002-es hivatalba lépése azonban nagy lökést adott az FHL-nek. Az új polgármester nagy támogatója volt a hasznosításnak és vezetésének kezdetén, 2003-ban 112 millió dolláros szerződést kötött New York város az FHL-lel az első két szakasz megépítéséről. 2006 tavaszán megkezdődtek a munkálatok és 2009 júniusában megnyílt a park egy 800 méteres szakasszal. Ezt követte idén júniusban egy 800 méteres bővülés, és további 800 méter van még a korábbi tulajdonos, a CSX vasúttársaság birtokában. Várhatóan ezt a következő években adják át a városnak parkosításra, ezzel pedig már 2,4 kilométer hosszan ível majd a zöld oázis Chelsea útjai fölé.
A park megnyitása
A magasvasút bezöldítése remek húzás volt. Amellett, hogy az ingatlanáraknak kedvezett, Chelsea bővült egy parkkal, ráadásul a legkülönösebbel egész Manhattanban. Rengeteg turista keresi fel, és biztos sokan elgondolkoznak itt sétálva, hogy a saját környezetükben mit tehetnének zöldebbé. Jó példa ez arra, hogy még egy olyan várost, mint New York is mennyire egyszerű környezetpártibbá tenni.
A High Line Park honlapja: www.thehighline.org
