A világon eddig egyedülálló kutatásról publikált a Wall Street Journal. A Weill Cornell Orvostudományi Egyetem kutatói a New York-i metróhálózatot vizsgálták. Mikrobák után kutattak, így első ízben hozták létre egy város ilyen jellegű genetikai profilját. Tizennyolc hónapig gyűjtötték a mintákat és járták végig New York mind a 466 metróállomását. Egészen elképesztő eredményre jutottak: többek között bubópestisért, lépfenért és agyhártyagyulladásért felelős kórozozók is képviselik magukat a 8 milliós metropoliszban.
Kezdjük mindjárt a tényeknél: a New York-i metró koszos. A sínek között ismeretlen eredetű, szeméttel teledobált pocsolyák között szaladgáló patkányok mindennapos látvány egy peronon álldogáló számára. A helyieknek ez már fel sem tűnik, egyszerűen a hatalmas város és a metróhálózat méretének számlájára írják. Legalább elvisz bárhova, gondolhatják, és teljesen igazuk van. Megvan a metró saját romantikája, mi sem éreztük soha magunk kellemetlenül miatta. Dr. Christopher Mason és csapata azonban az emberi szem számára láthatatlan kórokozók mindennapjaiba szeretett volna betekintést nyerni. Milyen baktériumok, milyen arányban uralják a hálózatot, ahol naponta öt és fél millió ember fordul meg? Többek között ezekre a kérdésekre keresett választ Dr. Mason. 
Dr. Mason munka közben
Mintagyűjtés
A mintákat a legsűrűbben használt eszközökről, a forgókapukról, jegyautomatákról, korlátokról gyűjtötték be. Egy minta begyűjtése körülbelül három percig tartott, majd műanyag tasakokba kerültek, feljegyezték a vételezés helyét és fotót is készítettek róla. A hatalmas adatmennyiséget végül egy szuperszámítógéppel rendszerezték, és vetették össze a rendelkezésre álló genetikai adatbázissal. A projekt ezen a ponton túl is nőtte magát, ugyanis számos olyan mikroorgaznizmus DNS-ét gyűjtötték be, amelyeket még sosem azonosított senki, így nem is szerepelhettek az adatbázisban, nem volt mivel összevetni az adatokat. Ami eddig bizonyos, hogy 11 152 különböző életforma DNS-ét gyűjtöttek be, aminek kevesebb, mint a feléről sikerült megállapítani, hogy baktérium, a fennmaradó rész pedig még évekig munkát fog adni a kutatóknak, ugyanis szinte teljes egészében ismeretlen organizmusokból állnak.
Egyelőre 562 baktériumtörzset sikerült azonosítani, többségük szerencsére teljesen ártalmatlan, sőt, szép számmal akad köztük olyan is, amik hozzájárulnak a város élhetőbbé tételéhez azzal, hogy veszélyes anyagokat kötnek meg. 67 olyan baktériumtörzset találtak, amik alkalmasak egy ember megbetegítésére. Szerencsére ezek olyan kis mennyiségben fordulnak elő, hogy nem tudnak kárt tenni egy egészséges emberben. A bevezetőben szereplő különösen veszélyes betegségeket okozó mikrobák pedig összesen három állomáson fordultak elő. Bubópestist egy észak-manhattani állomás kukájában, egy automatán és egy korláton találtak, míg lépfenét egy korláton és egy metrókocsi kapaszkodóján. Aggodalomra azonban semmi ok, pestises beteg például utoljára tizenkét éve volt New Yorkban.
A képen láthatjuk, hogy az adott kórokozót hány állomáson találták meg
Rengeteg baktérium rólunk származik: egy átlagos ember másfél millió bőrsejtet veszít óránként, amik hemzsegnek a rajtunk tenyésző baktériumoktól. Egy friss kutatás kimutatta, egy hotelszobát kevesebb, mint 6 óra alatt képesek belakni ezek a baktériumok. Képzeljük csak el, milyen viszonyok uralkodnak egy zsúfolt nagyvárosban.
A legnagyobb biodiverzitást a G metróvonal, Myrtle-Willoughby Avenue állomásán találták, itt 95 egyedi baktérium csoportot detektáltak. A legfurcsább baktériumot pedig a Sandy hurrikán által elmosott, és azóta felújítás alatt lévő South Ferry állomáson gyűjtötték be, ugyanis eddig csak Antarktiszon találkoztunk vele.
A minták begyűjtésekor sokan kétkedve figyelték a tudósokat, akadtak olyanok is, akik egyenesen azzal gyanúsították őket, hogy HIV vírust terjesztenek, illetve földönkívüliek DNS-ét gyűjtik be.
Dr. Mason úgy fogalmazott, hogy a metróban uralkodó állapotok valószínűleg felkavarnak néhány embert, azonban ők csak rávilágítanak egy egészséges város figyelemre méltó mikrobiális diverzitására. “Nem szeretném megijeszteni őket, csak a kíváncsiságukat szeretném felkelteni” – nyilatkozta Dr. Mason.
Az egészben pedig az a legjobb, hogy az eredményeket a Wall Street Journal oldalán, egy egyszerű, interaktív térképen nézhetjük meg, ahol lehetőségünk van szűrni mind a 466 állomásra vagy a mikroba nevére. A térképért kattints ide, vagy az alábbi képre:
Akit pedig még ennél részletesebben is érdekel a téma és adatoktól duzzadó térképek közt töltené a következő néhány órát, az látogassa meg a projekt weboldalát, itt.
A projekt fontossága
A kutatók a mikrobák életének feltérképezéstől azt várják, hogy a jövőben könnyebben tudjuk megjósolni a betegségek felbukkanási helyeit, és könnyebben tudjuk követni terjedésüket. Fontos tisztában lennünk azzal, hogy különböző felületeken és körülmények között milyen baktériumok maradnak életben, és mennyi ideig életképesek. Dr. Mason azt várja az eredményektől, hogy a jövőben sokkal pontosabban tudjuk majd nyomon követni a betegségek terjedését. Idővel, ahogy a városi mikrobiológia egyre nagyobb hangsúlyt fog kapni szerte a világon, reméli, hogy sikerül lemondanunk olyan építészetben használatos tervezési gyakorlatokról, amik jelenleg túlságosan is elősegítik a baktériumok megtelepedését. Fontos tisztában lennünk városaink élőflórájával, ugyanis az nyomot hagy az ott élők mikrobiomában, erre egy friss orosz kutatás világított rá, ahol a városi és a vidéki lakosokat vizsgálták.
Az eredmények gyorsan az MTA tudomásra jutottak, akik nem kívánták nyilatkozni a témában. New York City Egészségügyi Minisztériuma pedig megkérdőjelezte, sőt, arra utalt, hogy valószínűleg a baktériumokat nem megfelelően azonosították, így az eredmények tévesek.
Mi azt tanácsoljuk, amíg nem terjednek el az antibakteriális korlátok, automaták, padok és falfelületek, továbbra is mosson mindenki kezet mikor hazaér.
