Legújabb beszámolónkat Katától kaptuk, aki Nórához hasonlóan tábori munka után fedezte fel New Yorkot. Alapos és kimerítő útjáról szól ez a hosszú poszt.

A túrámat New Yorkból kezdtem. Amikor először szálltam le a buszról a Central Park mellett, egyáltalán nem olyan érzés fogadott, mint amilyenre számítottam. Nem volt se tűzijáték, se konfetti parádé, csak én meg a rengeteg csomagom, mint kiegészítők. Ekkor még nem tudtam, hogy New Yorknak idő kell ahhoz, hogy megmutassa magát, nem az számít, ahogy odaérsz, hanem az idő, amit ott töltesz.

A hostel, ahol egy éjszakára megszálltunk ici-picit zsúfolt volt, de jó áron. Kicsit messze ugyan, de nem az a fontos, hogy hol alszol. Hárman voltunk magyar lányok itt, és másnap innen indultunk egy háromnapos Philadelphia-Washington-Niagara túrára. A hely tulajai kicsit furcsának tűntek, de végül is lazák, és jó fejek voltak. Megvendégeltek minket egy gyors vacsival, na meg pár finom koktéllal. Elmesélték, hogy azért működtetik ezt a kis hostelt, mert így rengeteg érdekes emberrel ismerkedhetnek meg a világ minden részéről. Hát kicsinek biztos kicsi volt a hely, még idő kellett nekik, hogy belerázódjanak. Később a szobánkba jött még egy kis csoport. Gyanakodtam arra, hogy ők is magyarok, így hát a kint már megszokott /igen, mindenki ezt csinálja! Köszöntési mód: Úr Isten, ti is magyarok vagytok?! Igen magyarok voltak, igen, ők is Camp Leaders-szel voltak egy YMCA táborban, és igen ők is ugyanarra a buszos túrára jönnek holnap, mint amire mi megyünk. Mennyi volt az esélye, hogy ez így alakuljon? Na igen, kint minden lehetséges! A legváratlanabb helyen futhatsz össze magyarokkal. A túráról majd később, most New Yorkról mesélek egy kicsit.

Mint írtam, egy éjszakát töltöttünk el a hostelban, majd indultunk a buszos álomtúrára. Három nap elteltével érkeztem vissza a városba. Miközben Manhattan felé tartottunk érdekességeket fedeztem fel New Yorkban. Egy hatalmas temető mellett mentünk el, amit érdekesebbnél érdekesebb síremlékek tarkítottak. Volt ott életnagyságú angyalszobor, tornyos, és világháborús síremlékek. Mint utólag kiderült, vannak úgynevezett Graveyard Tour-ok, amik keretein belül kulturált körülmények között nézheted meg a híres személyek síremlékeit, illetve legkülönlegesebb alkotásokat. Mint javíthatatlan Man In Black-fan, nem tudtam nem észrevenni ezeket, amikor elhaladtunk mellettük, de, hogy teljes legyen a kép, a főhadiszállást is megtaláltam, úton a Szabadság-szobor felé, a Wall Street negyedben…

Miután leszálltunk a buszról Manhattanben, egyedül kellett eljutnom Brooklynba a barátokhoz, akikkel az elkövetkezendő napokat fogom tölteni. Mivel már besötétedett, a cuccaim pedig nehezek, úgy döntöttem, hogy fogok egy taxit. Először kicsit határozatlan voltam a témában, majd egy kedves idős hölgy beavatott a New York-i taxi-fogás rejtelmeibe.

Hallottam előtte, hogy Manhattanből Brooklynba taxizni nem olcsó mulatság, de ez volt a legbiztonságosabb és csodálatos módon össz-vissz 16$-ba került a 40 perces út! Megérkeztem a házhoz, ami tipikusan brooklyni volt, amolyan sorház, de belül nagyon pöpec. Volt konyhánk, közös fürdő, külön szoba. Az AirBnB-n találtuk a szállást, én csak ajánlani tudom. Immáron öten voltunk magyarok, Camp Leaders-növendékek, és készen álltunk New Yorkra, legalábbis azt hittük…

Amint megérkeztem, jó magyarok révén elmentünk bevásárolni, hogy majd a későbbiekben tudjunk főzni, szendvicset csinálni, meg inni, Gatorade-et, meg vitaminos vizet persze.

Még aznap este jött a következő kis szösszenet. Egy Brooklyni boltban az első dolog, amit megtaláltam ez volt: A Szegedi Paprika… hát igen, ami jó az jó. Jólesett egy kis hazait látni a bolt polcain.

Másnap reggel a városnézést a Time Square-en kezdtük. Kicsit - na, jó nem kicsit - elámultunk azon, hogy mennyi ember van, na meg arra is kellett jó pár perc, hogy felfogjuk. Azon a Time Square-en álltunk, amit már annyi filmben láttunk, ahol szilveszterkor mindenki tekintete egy gömbre szegeződik; ami tele van mesehősökkel, transformerekkel, félmeztelen idős testfestéssel büszkélkedő gitáros hippi nénivel és alsógatyás kovbojokkal….Na igen, ez New York!

Ha van egy kis időtök jobban felfedezni a Time Square-t és a sok-sok érdekességet, amit kínál, a játékboltot ki ne hagyjátok! Na meg a Wonka édességet se! Ez az, ami legjobban hiányzik itthon. A Laffy Taffy *-*. Aki volt kint, tudja, hogy miről beszélek.

Mindenképpen menjetek be a Madame Thussauds-ba, vagy a méltán híres Museum of Oddities-ba! Nem fogjátok megbánni. Én az utóbbiban voltam. Annyit kell róla röviden tudnotok, hogy itt összegyűjtöttek minden furcsa, elvetemült, érdekes és lehetetlen dolgot. Van itt minden, a zanzásított fejgyűjteménytől, az érdekes baleseti röntgeneken át, a kétfejű tehénig, na meg a fejetlen csirkéig. Pár kép innen:

Voltunk a MOMA-ban is. Ez a Modern Művészetek Múzeumát takarja. Hát, ezt csak erős idegzetűeknek és nagyon rajongóknak ajánlom. Én megijedtem. Nem mondom, volt néhány alkotás, ami kifejezetten tetszett, de volt néhány nagyon extravagáns és számomra érthetetlen. A belépés egyébként bizonyos időszakokban ingyenes, ha érdekel esetleg, a honlapjukon mindent meg lehet találni. Íme néhány kép:

A sokkhatást okozó szőrös tányér…

És néhány alkotás, ami kifejezetten tetszett:

És ha már Wall Street, legyen kövér, avagy a gyönyörű Financial Districtről is essen pár szó. Számomra ez volt az egyik legszebb negyed. Nagyon tetszik, hogy meghagyták a régi épületeket, és ezek mellett tornyosulnak a modern felhőkarcolók. Kissé fura az összkép, de mindenképpen szimpatikus. Éppen a 9-11 emlékműve felé haladtunk, amikor volt egy kis időm jobban felfedezni a környéket.

A New Yorki Értéktőzsde épülete sokkal szebb, mint azt hittem. Egy felhőkarcolót vártam erre ez fogadott:

A híres Bika tökénél nem készítettem fotót, nyilván a fejéhez túl nagy volt a sor, szóval ez nálam kimaradt.

Minél több időt töltöttem el ebben a negyedben, annál több meglepetés fogadott. És egy kis biznisz.. Ha itt jártok, nézzetek be a TJ-Max-be… Kellemes meglepetések várhatnak itt is rátok! ;)

Az új World Trade Center:

New Yorkról nem lehet eleget írni. Így hát folytatom a méltán híres Szabadság-szoborral. Ezt is, mint sok más itteni látványosságot, számos filmben láttam már: volt, hogy egy szökőár vitte el, máskor az X-men mutánsai hadakoztak rajta, vagy épp Superman (még anno 86’-ból) amortizálta le szegényt. Nos, amikor én ott voltam, nem volt semmilyen különleges esemény. Sajnos felmenni nem tudtunk, mert éppen felújítás alatt volt, de ha van lehetőség, mindenképpen menjetek fel. Lehetőség van körbevezetést kérni, de én személy szerint magam fedeztem fel a szigetet.

Kicsit fura érzés volt ott állni. Azt kell mondjam, voltak érdekesebb látnivalók is, de nem szabad kihagyni, ezt látni kell, ha New Yorkban vagy. Ha más nem, már csak azért is érdemes elmenni a szigetre, mert a kompról csodálatos kilátás nyílik a Financial District-re, és láthatsz egy kicsit Brooklynból, de még Jerseyből is.

A következő megálló a Central Park. Na hát igen. Napokat ellehetne tölteni ott. Hatalmas, viszont egyedülálló és érdekes. Lehet látni harcművészetet gyakorló csoportokat, gyerek baseball-csapatokat lelkes szurkolókkal, rengeteg biciklist, és még a Stuart Little-ből emlékként fent maradt elektromos hajókat is a tavakon. Rengeteg kis tó van, külön nevekkel, az én személyes kedvencem a Turtle Lake volt, ami a nevéhez hűen rengeteg kis- és nagy teknősnek ad otthont.

Nagyon tetszett a szintén filmekből elhíresült futópálya, mi is akartunk futni egyet ott, de végül ez nem jött össze. Majd legközelebb. A személyes kedvenceim mégis a névre szóló padok voltak. Ugyanis, a padokon kis fémtáblák jelzik azt, hogy annak ki a tulaja, illetve, hogy kinek, vagy minek a tiszteletére ajánlják. Van szerelmi vallomás, egy eltávozott családtag előtti tisztelgés, sőt jókívánság is minden olyan látogató részére, aki elolvassa azt. Nagyon tetszik ez az ötlet, ha tehetném én is ‘örökbe fogadnék’ egy padot.

Persze hintáztam is, és próbáltuk megkeresni a Reszkessetek Betörők hídját a parkban, de sajnos nem találtuk meg idő hiányában. Viszont találtunk obeliszket, mellszobrokat, és nagyon-nagyon sok másik hidat. A parkból gyönyörű kilátás nyílik mind az Upper East, mind az Upper West Sidera. Ha arra jártok, érdemes beiktatni egy laza parkozós, piknikezős napot. Nem fogjátok megbánni! :) Ja és persze mindezt szigorúan nappal csináltuk, éjszaka be ne tegyétek a lábatok a parkba!

Parkos túra után jött a Metropolitan Museum of Art. A lépcsői ismerősek lehetnek a Gossip Girl-ből, de maga az épület sem hagy kívánnivalót maga után. A parkban található, így el sem lehet téveszteni. A belépés ingyenes, illetve rajtad múlik, hogy szeretnél-e fizetni. Felajánlhatsz egy általad jónak látott összeget, amivel a múzeumot támogatod, de ez nem kötelező, inkább csak illendő. Rengeteg kiállítás és gyűjtemény tekinthető meg, napokat eltölthetnek itt a művészet szerelmesei. Mi az egyiptomi gyűjteményt néztük meg, ami elég impozáns. Ha tehetitek, nézzétek meg ti is! Az ékszerektől a miniatűr épület maketteken át a múmiákig mindent megtalálhattok itt. Tehát összevetve, mind a laikusoknak, mind a művészetben jártasoknak érdemes ellátogatni ide.

Egy kis filmes körút következik. Szóval, ha már itt voltam, és imádom a filmeket megnéztünk pár méltán híres helyszínt. Ez amolyan csajos program, de vannak külön erre épülő városnéző túrák is. Mi inkább magunk fedeztük fel ezeket, egy busznyi ember nélkül. Az első állomásunk a Kegyetlen Játékok filmből ismert ház volt, ahol a főszereplő testvérpár lakott. Az épület ma már Ukrán Nagykövetségként működik.

A következő állomásunk a Palace Hotel volt. A Gossip Girl rajongóknak nem kell a helyet bemutatnom, a sorozat számos jelenetét forgatták itt.

Plusz egy kis Broadway:

A következő állomásunk a szintén Gossip Girlből ismert Empire Hotel volt.

A Hoteltől nem messze található a Lincoln Center of Arts és a Metropolitan Opera is. Lincoln Center:

Aztán jött a kihagyhatatlan Carrie Bradshaw lakása. Ide muszáj volt elmenni, de tényleg. A lakás az ún. West Village részen található Manhattanben.

Akár a filmes túra részeként, akár anélkül, kötelezően meg kell nézni a Grand Central Stationt. Gyönyörű egyedi! Igaz, nagyon sokan vannak, és kész labirintus, ha utazni is akar az ember, de ez ilyen, így szeretjük. 2013-ban volt 100 éves, de még mindig New York legforgalmasabb tömegközlekedési csomópontja. Innen aztán tényleg akárhova el lehet jutni az államokon belül.

És akkor jöjjön az Empire State Building. Na, ezt tényleg mindenki megnézni, és bevallom, tényleg egy élmény. Ez is, mint sok másik látnivaló nagyon zsúfolt, így egy-egy jobb fotó elkészítéséért olykor harcolni kell, de megéri. Érdemes előre a neten megváltani a jegyet, mert azzal hosszú sorban állástól kímélheted meg magad. A kilátásos kívül magát az épületet is megéri jobban szemügyre venni, sok kis érdekességet lehet észrevenni. De beszéljen inkább ez a kép:

Ha az Empire State buildingnél jártok, nézzetek be a Macy’s-be :)

Miután elámultan, lejöttem a kilátóból, érdekes dolog történt. Hirtelen nagyon éhes lettem, és hát van ott egy Mc Donald's. Gondoltam, hazamenetel előtt még jólesne egy sajtburger, csak a móka kedvéért. Miközben hozom el a jól megérdemelt jutalmam belebotlottam valakibe. Vivi, aki szintén magyar, és a Camp Leaders-en keresztül volt táborban ott ült az egyik asztalnál. Júniusban együtt repültünk ki, párszor beszéltünk a nyáron és egyszer csak ott volt a Mekiben. El sem hittem, hogy találkoztunk. Még egy kellemes meglepetés. Kicsi a világ, mi!?

/Farkas Kata/

További olvasóktól kapott New York-i beszámolókat találsz egy helyre gyűjtve ezen a linken.