548 óra New York

Aladdin New Yorkban

Aladdin New Yorkban

Casey Neistat és Jesse Wellens nevét sokatoknak nem kell bemutatni. A daily vloggerkerdés egyre nagyobb teret hódít magának a Youtubeon: Casey közel másfél, Jesse a két legaktívabb csatornájával tizenhét milliós feliratkozó számot tudhat magáénak. Mégis milyen videó születhetne, mikor a műfaj két zsenije közösen készít valamit Halloween alkalmából?

Érdemes egy percet szánni a hogyan készültre is: 

 

A varázsszőnyeget egyébként egy elektromos longboard hajtja. Akinek megtetszett és van felesleges 999 dollárja egy igazán menő közlekedési eszközre, az itt megveheti a belépő szintű modellt. 

Aladdin New Yorkban Tovább
New York utcái a Csendes-óceán közepén

New York utcái a Csendes-óceán közepén

New Yorktól majdnem 13 000 kilométerre járunk, a Marina-szigetcsoport egyik legnagyobb szigetén, az aprócska Tinianon. Mégis olyan helyszínekkel találkozhatunk itt, mint a 8. sugárút, a Broadway, a 86. utca, a Riverside Drive, a Lenox Avenue, a West End Avenue, a Central Park és Greenwich Village
1945. augusztus 6-án nem messze a tiniani Broadway-től pakolták fel az Amerikai Egyesült Államok légierejének két B–29-es bombázójára – az Enola Gayre és Bockscarra – a Little Boy és Fat Man néven elhíresült atombombákat. A többi már történelem: a Hirosimára és Nagaszakira dobott bombák több százezer japán civil életét követelték. 

Miért vált azonban ez a távoli aprócska sziget New York lenyomatává? Ehhez kicsit még korábbra kell visszatekintenünk. A szigeteket Magellan fedezte fel 1521-ben, majd 1565-ben a spanyolok vették birtokukba. A következő három évszázadban a számos spanyol gyarmat részeként nem is történt semmi érdekes a 100 négyzetkilométeres szigeten. Az 1898-as spanyol–amerikai háború után - bár az Egyesült Államok elfoglalta - a spanyolok 1899-ben eladták a Német Birodalomnak. Az első világháború 1914-es kitörésekor a japánok lerohanták és cukornád-termesztést folytattak rajta. Fejlesztették az infrastruktúrát, utakat és iskolákat építettek. Az 1940-es évekre a főleg japánokból és koreaikból álló lakosság már meghaladta a 15000 főt.

1280px-atomic_bomb_1945_mission_map_svg.png

A japánok csak későn, 1944-ben ébredtek rá a sziget stratégia jelentőségére. A sziget túl közel, 2300 km-re fekszik az anyaországtól, az amerikai B–29-es bombázók ebből a távolságból pedig már el tudtak jutni a japán partokig. Az USA nem is várt sokat, 1944. július 24-én megtámadta a szigetet. A 8500 fős japán helyőrségből mindössze 313-an élték túl a támadást, és több ezer civil is áldozatul esett. A csata végeztével azonnal hozzáláttak az építkezésnek. A második világháború alatt épült egyik legnagyobb légitámaszpontját húzták fel itt, ami lényegében az egész szigetet átszőtte. Itt jött a képbe New York. Manhattan ugyanis egy nagyon tudatos tervezés eredménye, az egymásra merőleges utcák és sugárutak egyedülállóvá teszik a világon.

tinian_airview.jpg

A támaszpont kusza úthálózatát pont úgy építették meg, hogy az Manhattan szigetének másolata legyen. Az utcák is ennek megfelelőlen kapták a nevüket. Az egyik korábbi japán települést, Sunharont is átnevezték "The Village-re", mert az pont ott helyezkedett el, ahol Manhattanben Greenwich Village. A sziget madártávlatból is hasonlít Manhattan szigetére, valószínűleg innen jöhetett az ötlet. Egy nagyobb terület West Field és Norh Field között adott helyet a kórháznak, de túlnyomó részt érintetlen maradt. Ez lett a sziget Central Parkja. 

img_0834-1024x768.jpg

img_0838-1024x768.jpgItt tárolták a bombákat, mielőtt felrakták volna őket a B–29-esekre

b-29_enola_gay_w_crews.jpg

 Az Enola Gay legénysége a Tinianon 1945. augusztus elején

Mi értelme volt valójában a manhattani utcaneveknek az apró szigeten? Igazából semmi, de a jenkik valószínűleg jobban otthon érezték magukat ilyen távol az anyaországtól és érzik magukat a mai napig, ugyanis az utca nevek mit sem változtak az elmúlt 70 évben. 

img_0848-768x1024.jpgAz eredeti térkép

 

kepernyofoto_2015-08-04_22_55_10.jpgNapjainkban, nagyobb méretért kattints a képre! 

A Tinian jelenleg egy az Egyesült Államok 13 külbirtoka közül. A függetlenség kérdése az 1970-es években merült fel. A teljes függetlenséget azonban egy népszavazás elutasította. Az ország 1978. január 1-jén az USA társult állama lett.

Távlati tervként az Északi-Mariana-szigeteken felmerült a társult állam alkotmányos státuszának megváltoztatása: a terület egyesüljön Guammal és váljon amerikai szövetségi állammá, azonban népszavazásig még nem jutott el a kérdés.

További képek a '40-es évek Tinianjáról itt.

New York utcái a Csendes-óceán közepén Tovább
Ilyen, ha New Yorkot mixeled Párizzsal

Ilyen, ha New Yorkot mixeled Párizzsal

Hogyan nézne ki a Flatiron a Szajna partján? És az Empire State Building egy párizsi sugárút végén? Furcsa lenne, ugye? Legalább annyira, mintha a Notre Dame, ha a Woolworth Building árnyékában bújna.

Bár New York európai testvére leginkább London, Párizs sem rossz alany a művészi párhuzamokhoz. Mindkét városnak erős karaktere, sajátos hangulata van  erről nem olyan rég készült is néhány kiváló képpár, de építészként Luis Fernandest inkább az épített környezet foglalkoztatja, nem az emberek vagy a popkultúra. Luis Haussmanhattan néven indított projektjében a két város népszerű építményeit pakolgatja egyikből a másikba. Képeit azonos nevű Tumblr-oldalán gyűjti. Ezekből válogattunk.

tumblr_np9mllwnlz1s5xigpo1_1280.jpgNotre Dame Woolworth Building

Ilyen, ha New Yorkot mixeled Párizzsal Tovább
Jesus loves gays - Anna beszámolója a NYC Pride-ról

Jesus loves gays - Anna beszámolója a NYC Pride-ról

Június 28-án ismét megrendezték az éves LGBT Pride-ot New York utcáin. A szivárványzászlókkal teli tömegben ott volt Anna is. Alább az ő élménybeszámolója és fotói.

Mérföldkő volt a homoszexuálisok széles körű elfogadtatásában a Stonewall riots-mozgalom, ami 1969. június 28-án reggel indult a Stonewall Innből. Ez egy ma is működő szórakozóhely Greenwich Village-ben. A hely azóta is egy ikonikus LGBT (Lesbian-Gay-Bisexual-Transgeder) központ. '69 június 28-án indultak meg itt a felkelések a rendőrség megkülönböztető intézkedései, és az általános homofóbia ellen. Ezen a helyen gyülekeztek a közösség tagjai, és megelégelve a megkülönböztetést, az elnyomást, felvették a harcot az alapvető emberi jogokért. 

pride.jpg

Jesus loves gays - Anna beszámolója a NYC Pride-ról Tovább
Megnyílt a One World Observatory

Megnyílt a One World Observatory

Mint azt sokan tudjátok, múlthét pénteken végre megnyílt a nagyközönség számára a One Word Observatory, az új World Trade Center kilátója. Olvasónk, Judit kapott is az alkalmon és a hétvégén ellátogatott a toronyba. Néhány mondatban és egy videóban foglalta össze élményeit: 

2015. május 29-én hosszú várakozás után végre hivatalosan is megnyílt a One World Observatory Deck a One World Trade Center tetején. Míg a Rockefeller Center Top of the Rock kilátója a 70. szintre visz, az Empire State Building pedig a 86. szintig, addig a One World Trade Center 102. emeletéről elvezhetjük a csodálatos panorámát egész New York Cityre. Ha tiszta az idő egészen Coney Islandig ellátni a torony tetejéről. Az épületbe előre online is megvásárolhatjuk a jegyet, így megspórolhatjuk a hosszú sorban állást, mert időpontra kapjuk a jegyünket. A legolcsóbb felnőtt jegy ára 32 dollár, míg a gyerekjegy 26 dollárba kerül. De a látvány a liftben valamint az épület 102. emeletére felérkezve egy kisebb show valamint maga a látvány minden pénzt megár. Bátran ajánlom mindenkinek, hogy írja fel a bakancslistájára és ha New Yorkban jár semmiképpen ne hagyja ki ezt az életre szóló élményt.

 

 

Megnyílt a One World Observatory Tovább
Egy szakállas játékkészítő lett a WTC harmadik hőse

Egy szakállas játékkészítő lett a WTC harmadik hőse

26-án volt 38 éve, hogy Manhattan új népi hőst avatott egy szakállas fiatal játékkészítő személyében. 1977. május 26-ának reggelén George Willig nekiindult a WTC déli tornyának, hogy a homlokzat réseibe mélyítve maga készítette eszközeivel felmásszon Manhattan tetejére. Azon a csütörtök délelőttön 3,5 óráig egy emberként izgult érte a város; kevéssel tíz után már a csúcsról nézte a lent összegyűlt tömeget.

Hosszú pangás és az Empire State Building negyvenéves egyeduralma után a hetvenes évekre végre új lendületet vett a felhőkarcoló-építészet. 1972-ben a Világkereskedelmi Központ (WTC) egy tornya lett a világ legnagyobbja, két év múlva pedig már Chicagóban volt a cím a Willis (akkor még Sears) Towernél. Az újfajta felhőkarcolók, új magasságok felkavarták az állóvizet és építészeti az rekord, mint olyan része lett a közbeszédnek. Ez a közhangulat pedig sokakat megihletett. 

10504a_lg.jpeg

Willig mutatványa napján a WTC múltjában már két hősavatást volt. Az első hősre, Philippe Petitre semmiképp sem túlzás a jelző, a francia kötéltáncos olyat tett, amit még a Man on Wire című hibátlan dokumentumfilm elbeszéléseit hallgatva is beleborzong az ember. Petit hosszas tervezés és kockázatos előkészítés után érte el, hogy ő legyen az egyetlen ember a történelemben, aki drótkötélen végigsétál a WTC két tornya között. Illegálisan, biztosítás nélkül. Ezt követően olcsó kaszkadőr-mutatványnak tűnt Owen Quinn húzása, aki ’75 július 22-én ejtőernyőjével leugrott az északi torony tetejéről.

world-trade-center-1977.jpgWilling itt még egyedül, rendőri felügyelet nélkül

Közel három évvel azután, hogy Petit nevét egész New York megismerte, George Willig készen állt, hogy megmássza a 110 emeletes déli tornyot. Az ekkor mindössze 27 éves queens-i srác szakmáját tekintve játékkészítő volt, erős kötődéssel a hegymászáshoz. ’77 május 26-ának reggelén a déli torony lábánál megkezdte 415 méteres útját a város tetejére. Nem volt biztosító kötele, nem volt kiépített pálya előtte, ahogy attól a pillanattól kezdve, hogy lábát elemelte a járdaszinttől közvetlen segítője sem. Maga készítette mászóeszközei voltak vele, amiket direkt úgy alakított, hogy a homlokzat illesztéseibe kapaszkodva végigmásszon velük a déli torony északkeleti sarkán. Egyszerű szerkezetek voltak, melyek ránehezedésre megkapaszkodtak, majd amikor George súlya lekerült róluk, kioldódtak. A működésüket ez a minden elemében kori felvétel szemlélteti.

George már magasan járt, amikor a rendőrök kiszúrták. Először csak egy zsaru volt, majd kettő, és hirtelen lettek vagy húszan – emlékezett vissza később öccse, Steve. Aztán elkezdtek kiabálni neki, hogy jöjjön le, meg hogy megöli magát. „Hé, te őrült, azonnal gyere le” ilyeneket mondtak. George egy pillanatra megállt, hátradőlt a hevederhámban és erős közhellyel élve, mégis alkalomhoz illően annyit válaszolt: csak egy út van, és az felfelé vezet.

A mászás előtti este nyugtalanul aludt, többször verejtékben ébredt, majd öt órakor egy kiadós reggeli után elindult. Szülei queens-i otthonában felvette öccsét, 6:20-kor értek a WTC-hez. Csütörtök volt, Dél-Manhattanben olyankor már nagy a pörgés. A két torony közti téren készítették elő az eszközöket. Később George elmesélte, hogy egy karbantartó arra sétált, amire rámosolyodott, és megpróbálta elterelni a figyelmét a felszereléséről. Valójában ekkorra már volt közvetlen tapasztalata a tornyok biztonsági személyzetével. Az elmúlt egy évben négy alkalommal járt ugyanitt. Késő este jött, hogy közelről is megnézhesse azt a szűk rést, ami több másikkal párhuzamosan fut végig az épületen, és amire az életét kell bíznia, ha meg akarja mászni a 415 méteres tornyot. Egyszer próbaképp fel is mászott pár métert, de egy biztonsági őr rajtakapta. Megúszta. Azt mondta, építészhallgató, aki egy biztonsági eszközt tesztel ablakmosóknak.

mny218372.jpg

A dolgok igazán simán mentek a mászással azután, hogy elkezdte – mondta később Steve. A rendőrök rohangáltak fel-alá, mint a fejetlen csirkék. Senki sem tudta, mit kell tennie. Aztán jött egy fickó és azt mondta, mind le vagytok tartóztatva. Én, Jery (egy másik segítő) és Randy (George barátnője, aki csak a mászás kezdetére ért a helyszínre). Levittek a kikötői hatóság irodájába, ami az épületben volt. Percekkel később követte őket Ron Digiovanni, George barátja, aki csak akkor érkezett, mikorra George már a harmadik emeleten járt. Go, George, go! – kiabálta, ami elég volt ahhoz, hogy a rendőrök őt elvigyék.

Aztán ujjlenyomatot vettek tőlünk. Háromszor. Egyet a városnak, egyet az államnak és egyet az FBI-nak. Ezek után megbilincselték Jery-t és Ront, Randy-t és engem pedig egy székhez bilincseltek. Elég hamar kiderült, hogy én vagyok George testvére, és megkérdezték: George normális? Politikai céljai vannak? Kereskedelmi? Mondtam nekik, hogy épelméjű, nincs hátsó szándéka, a saját elégedettségére csinálja. Szóval ott ültünk, és idegesített, hogy nem látjuk mászni. Aztán egyszer bejött valaki, és mondta, hogy a 25. emeleten jár. Akkor már tudtuk, hogy nem kapják el.

Időközben hatalmas tömeg gyűlt a tornyok közti téren, és az épület fölött megjelentek a tévéstábok helikopterei. Lassacskán eljött az a pont, amikor a rendőrség érteni kezdte, hogy George tudja, mit csinál. Legalábbis a fejetlenség rendeződött, és az egyetlen bökkenő a hatvanadik emeleten érte George-ot. Ekkor egy állvány ereszkedett le fentről, rajta két rendőrrel. Egy a kikötői hatóságtól, egy öngyilkosokkal való kommunikációra szakosodott rendőr pedig a városiaktól. Tartott tőle, hogy akarata ellenére meg akarják menteni, ezért inkább elkerülte őket. Odébb csatolta magát egy másik illesztésbe, a rendőröktől távol, majd folytatta útját. A magabiztosságát látva a két rendőr felhagyott a kísérlettel, hogy letessékeljék. Kicsivel később egyikük még egy aláírást is kért tőle, amire George a következőt írta: A legjobbakat mászótársamnak. George Willig, 75. emelet. Innentől jó hangulatban kísérték végig a csúcsig. Viccelődtünk, beszélgettünk és kommentáltuk a látványt – mondta George.

human-fly.jpg

Az út végig simán, váratlan veszélyek nélkül telt. George egyetlen problémája a illesztések apró szabálytalanságai voltak, ahol nem csúszott át könnyen a szerkezet, de erre is felkészült, és helyre ütögette a kisebb hibákat. 10:05-kor, bő három órával azután, hogy megkezdte a mászást, George átlépett az épület tetejének párkányán. Izgatottan, fáradtságot nem érezve első emberként megmászta a világ akkor tán legismertebb épületét. Azt mondta, a tetőről még hallotta a lent ünneplő tömeg hangját. Odafent rendőrök fogadták, gratuláltak neki. Volt, aki autogramot kért közülük, majd megbilincselték. Még a bilincs előtt felírta a nevét és a dátumot tetőre. (ezt később - talán e fotó kedvéért - megismételte) A felirat a torony 2001. szeptember 11-ei elpusztításáig ott maradt.

6a00d834a9169369e2014e8b76c4a3970d.jpg

George-ból már a mászása alatt népi hős lett, és Dél-Manhattanban sokan máig emlékeznek a napra, amikor 38 éve népünnepélyt csinált egy csütörtökből. A mászásért három idézést kapott: egyet rendbontásért, egyet birtokháborításért és egyet az épület engedély nélküli megmászásáért. Az akció napján még arról volt szó, hogy a város 250 ezer dollárra perli majd az okozott felforgásért, de másnap találkozott Abraham Beame polgármesterrel, aki 1,1 dollárra csökkentette a büntetést – egy centre minden emeletért. Cserébe George megígérte, hogy sohasem fedi fel a mászási technika fontos trükkjeit, nehogy valaki utána próbálkozzon. 

humanfly21a-14-web.jpgGeorge bilincsben

Ha tetszett George Willig története, feltétlen olvasd el Philippe Petit, a kötéltáncos sztoriját is. Ha pedig csak egy dokumentumfilmet néznél meg egy őrültről, aki hőssé lett a WTC tornyain, a Man on Wire/Ember a magasban tényleg zseniális alkotás. George mászásáról sajnos még nem készült ilyen mérvű film, de nem késő: 66 éves, Wikipédia-oldala szerint Kaliforniában éli napjait.

Egy szakállas játékkészítő lett a WTC harmadik hőse Tovább