Megvan az a régi kép, amelyiken tizenegy melós ül egy acélgerendán, magasan Manhattan épületei fölött? A huszadik század egyik legismertebb és legtöbbször felhasznált fotójáról van szó, amely sokak szerint egy kor, egy szakma romantikáját szimbolizálja.
Tegnap, szeptember 20-án volt nyolcvan éve, hogy egy ismeretlen (egyes vélemények szerint Charles C. Ebbets vagy Lewis Hine) fotós kiment a Rockefeller Center ma GE Building néven ismert felhőkarcolójának építkezésére, és elkészítette ezt a méltán híres művet. Noha kétkedőkről eddig is hallhattunk, tegnapig tartotta magát az a nézet, miszerint ez pusztán egy jó pillanatban és jó helyről elkapott fotó volt, amely rövid idő alatt megszerzett népszerűségét a szerencsének köszönhette. A tegnapi évfordulón azonban maga Ken Johnston, a kép jogait birtokló Corbis Images vezető történésze és levéltárosa adott közre kiábrándító információkat a fotó születéséről.
"A kép nyilvánosságra kerülését és elkészültét a Rolckefeller Center erőltette. Úgy tűnik, a szereplői valóban munkások, de a kép egy megrendezett eseményen készült, melyre számos fotóst meghívhattak" – hangozott Johnston bejelentése. Második mondata annak tudatában érdekes, hogy a Corbis – miután 1995-ben megvette az eredeti üvegnegatívot – óriási erőfeszítéseket tett azért, hogy megtudja a szereplők személyazonosságát. Komolyan vették a feladatot, mivel már olyan feltételezések is voltak, hogy azok a férfiak nem is az épületen dolgozó munkások voltak. Magánnyomozókat béreltek, újsághirdetéseket adtak fel, és annak ellenére, hogy rengeteg tippet kaptak, senkit sem sikerült egyértelműen beazonosítani. Erről már le is mondtak, és ezért érthetetlen, hogy honnan most ez a magabiztos megállapítás.
A komoly sajtóvisszhangot azonban Johnston másik kijelentése váltotta ki. Azt állítja, a kép egy előre megtervezett eseményen készült. New Yorkban ugyan mindig is szokás volt, hogy egy épülő felhőkarcoló irodáit, lakásait hasonlóan jó marketingfogásokkal próbálják értékesíteni, de a Rockefeller Center akkor még RCA néven épülő irodaépületéről ilyet eddig nem hallhattunk. Amennyiben – az egyelőre túl szűkszavú – Johnstonnak igaza van, és a kép valójában csak egy reklámfogás volt, melyre az illetékesek több fotóst is felkérhettek, tovább csökken az esélye, hogy valaha is kiderülhessen a készítő kiléte.
A képről készült rengeteg szoboregyüttes egyike
A Lunch Atop néven híressé lett kép népszerűségét jól mutatja, hogy a Corbis tulajdonában lévő húszmillió fotó közül e kép felhasználásához kapják a legtöbb engedélykérelmet. Többet, mint Albert Einstein jól ismert nyelvnyújtásáért, vagy Martin Luther King portréiért. Az a fajta naiv csodálat, ahogy eddig erre a Manhattan egén ülő tizenegy férfire tekintettünk talán most valamelyest alábbhagy, ám ettől még a szakma elismerése megmarad. Akár reklámfogás, akár nem, a kor építőinek hasonló, néha talán még hajmeresztőbb körülmények közt telt az ebéd.